Gábor Zsazsa kendőzetlenül beszélt férjeiről, riválisairól és Hollywoodról Vitray Tamás legendás interjújában.

Két legenda találkozása és egy máig feledhetetlen interjú. Vitray Tamás a kilencvenes évek elején készítette azt a majd’ egyórás interjút az éppen hazalátogató Gábor Zsazsával, amelyben világhírű hazánk lánya mindenről kendőzetlenül elmondja a véleményét.

Mindenki megkapta a magáért: a bokszhírességet, Muhammad Alit simán lehülyézte, a kozmetikumkirálynőt, a szintén magyar származású Estée Laudert pedig „csúnyának”, „öregnek” és „kellemetlennek” nevezte. Üdv a PC (azaz a politikai korrektség – a szerk.) előtti korszakban!

Kezdjük a hercegi férjjel, Frédéric von Anhalt herceggel, Zsazsa utolsó férjével, akihez 1986-ban ment feleségül. Vitrayval így beszélgettek róla:

– Úriember, és imádja az állatokat, és pont jó nekem. Anyukának mondtam, az összes barátnőm azt mondta erre a németre, ez biztos meleg, ha te nem aludtál vele. És aztán végül már ágyba mentem vele. It was a very good surprise (nagyon kellemes meglepetés volt – a szerk.) – mesélte.

– Jó kis meglepetés volt. Kit ért a meglepetés? – kérdezte Vitray.

– Engem… Mert én azt hittem, hogy biztos nem jó az ágyban…

– Mi a foglalkozása?

– Egy champagne business-e van Franciaországban, pezsgő.

– És ez a kozmetikai cég megvan még?

– Nekem most istenien megy. Az nem cég, az egy mail order.

– Postán lehet rendelni.

– Az a legnagyobb üzlet Amerikában: a postarendelés. Az is megvan, és megvan egy olyan cubic zirconia imitation (gyémántutánzat – a szerk.) brilliánsüzletünk is.

– Az megvan?

– Zsazsa Gabor Engagement, igen. Azt elhiszem, hogy valami halál sok pénzt hoz be.

– Ezt még a Mama kezdte?

– Nem, ez semmi köze hozzá.

– Saját?

– Hát ez egy amerikai company jött hozzám Ohioból, hogy akarják rátenni a gyűrűkre, Zsazsa Gabor Engagement. Most még Mrs. Reagan is hordja! Az nagyon jól megy. De a krém megy a legjobban, a Zsazsa krém.

– Az milyen? Az makeupkrém?

– Nem, nem, nem. Cleaning cream és reggeli krém és esti krém. Amerikában annyi a makeup, meg annyi firma (sic!) van. Ez az Estée Lauder, aki itt van a hotelben, az magyar. Kellemetlen asszony. Az olyan féltékeny rám, csúnya, öreg, kellemetlen.

– Apropó, még apropó!

– Ezt remélem, hogy ő meghallja!

– Meg!

– Én is utálom, nem csak ő... Az egyik fia milliárdos, százmillió dollárt keres egy évben, a másik fia nagykövet Bécsben. És ahányszor a fia köszön, majd megpukkad! Ott van Palm Beachen mellettem egy háza. Nekem se megy olyan rosszul, de hát olyan jól, mint neki nem. Jaj, de utálom!

– Zsazsa! Mennyi időt tölt a szépségével?

– Én nagyon keveset, igen.

– Mindenki ezt mondja. Minden nő ezt mondja.

– Hát az nem mindegy, nem vagyok minden nő. Én reggel fölkelek, látnád, hogy rohanok az egész szobába kis T-shirtben be, kutyákkal, minden nélkül, aztán mikor fellépek, kezdem a vacak nyavalyát rátenni, én nem. Engem te nem ismersz. Én nagyon egyszerű vagyok, én utálom ezt a sok go-t, ahogy mondjuk. Minél kevesebbet, annál jobb. Én még az én krémem nagyon, de még azt is sokszor elfelejtem. Én nem teszek magammal sokat. Szerintem minél kevesebbet, annál szebb lesz valaki. Az a sok nyavalya az arcon... Az én krémem igazából még chamomile (kamilla – a szerk.) tea is Magyarországról. Enyém igazán jó. Én nem csinálok sok ilyet. Én még masszázst se veszek, pedig kellene, hát az ember, ha nincs időm, nincs időm élni! Az én könyvemnek az új címe Egy élet nem elég… One Lifetime Is Not Enough…

– A szépségen kívül mi kell még egy nőnek, hogy bomoljanak utána?

– Halálfontos az ész. Például a Muhammad Ali Chicagóban vagyunk, a Bob Hope Special-ban (az egyik legnépszerűbb amerikai tévéshow volt – a szerk.). Az összes atléta kapja a legjobb The Best Athlete Of The World Awardot (A Világ Legjobb Atlétája díjat – a szerk.). Nekem kellett adni a Mohamed Alinak. Mohamed Ali azt mondja, én nem megyek a Zsazsával a televisionba, mert ő nem mohamedán. És akkor a Bob Hope jön, hogy „Zsazsa, most mit csináljak?” Én elintéztem. Bementem a szobába, tele volt fekete, nagy férfiakkal, bodyguardokkal, gyerekekkel. „Mohamed, te hülye vagy”, mondom, „hát én mohamedán voltam, én török voltam” (itt Zsazsa első férjére utal, aki valóban török volt – a szerk.). Igen? ÖÖÖ… Nagy hülye! Mondom, „gyere, tudod, mi bajod neked? A te tuxedód rövid!”

– Micsodája? A szmokingja?

– Igen. Erre azt mondja, húzd le az ujját. És erre azt mondom, most akkor megyünk? Azt mondja, persze, hogy megyünk. Jön Bob Hope, azt mondja, hogy csináltad? Azt mondja, semmit, beszéltem vele az ő nyelvén. Erre most 8 évvel később az airporton 6 hónappal ezelőtt újra találkoztunk, azt mondja, „Áh, Zsazsa, csak téged akarlak elvenni!” Most még hülyébb, most már egész hülyén szegényke!