Gundel Takács Gábor arról beszélt, hogy kellett ahhoz egy bölcs „harmadik” is, hogy felismerje, nem mennek jó irányba a családi dolgai és a házassága.

Más nevelést, más családi mintákat hoztak otthonról. Ők maguk is különböző személyiségek. Gundel Takács Gábor és felesége, Czeglédy Ágota mégis 35 éve boldog házasságban él, de a nehézségek őket sem kerülték el. A háromgyermekes televíziós először enged komolyabb betekintést a magánéletébe: beszél arról is, hogyan mentette meg a házasságát felesége egyik bölcs barátnője.

Gábor nem vette észre, hogy baj van

Gundel Takács Gábor szerint egy ember személyiségfejődése eleve hatalmas szintlépésen megy keresztül, amikor apává válik. Ez vele is így volt, amikor 1993-ban megszületett első gyereke, Gergely. Soha nem is érezte, hogy ő ehhez a fontos és szép szerephez valaha kevés lesz. Olyannyira, hogy már akkor is tudta, három gyereket szeretne. A nehéz pillanatokat azonban nem tagadja meg ennyi idő távlatából sem. Igaz, most először beszél róla ennyire nyíltan és őszintén.

Ennek a gyerekvállalási dolognak egy nehéz időszaka volt számomra. Amikor a feleségem már a második babát várta, és én nagyon dolgoztam, mert hiteleket kellett kifizetni, meg a tévében is beindultak a dolgok. És én nem vettem észre, hogy neki több segítségre lenne szüksége.

Hogy ott van egy kétéves kisfiú, aki ugrál a fején, ő meg ott van egy hét vagy nyolc hónapos pocakkal. És ez fizikailag meg érzelmileg is sok. Én ezt nem vettem észre. Szerencsére volt egy bölcs barátnője a feleségemnek, aki akkor azt mondta neki, hogy ’Figyelj, hagyd! Nem veled van baj. Csak pasi. Csinálja a dolgát, megy, meg akarja oldani, hogy legyen vacsora. Csak nem veszi észre.’ És jó volt, hogy ezt utólag megbeszéltük, mert amikor jött a harmadik gyerek, akkor tudtam, nekem oda kell figyelnem, hogy ebben is legyek segítség” – mondta az ELLE Magyarország podcastban Nyáry Krisztiánnak.

„Nem tudod pénzzel felnevelni a gyerekedet”

A televíziósok hektikus időbeosztása, a hétvégi sportközvetítések és sok egyéb miatt sokan gondolhatják azt, hogy apaként éppen a munkája miatt nagyon kevés időt töltött a gyerekeivel. Ezt a televíziós cáfolja, bár azt elismeri, voltak hiányosságok. Elárulta, mi volt az a vízválasztó, ami ebben is hamar észhez térítette.

„A Természettudományi Múzeumban voltak a gyerekek a feleségemmel, és ahogy otthon beszélgettek, azt éreztem, nekem ott kellett volna lennem. Mert olyan kérdéseik voltak, amiket otthon már nem tudtunk megbeszélni. Azt éreztem, ilyen nincs, hogy majd egyszer hazajön a gyerek, és megkérdezi azt a nyolc kérdést, ami felhalmozódott benne a nap folyamán. Vagy ott vagy, vagy nem vagy ott.

Én éppen rengeteget dolgoztam: egyszerre rádióztam, tévéztem. Azt éreztem, ez nem jó, vissza kell vennem, mert a gyerekek már akkorák, hogy beszélgetni kell velük, ott kell lenni. Egyébként is azt gondolom, hogy a gyereknevelés és minden társas kapcsolatunk alapja, hogy beszélgessünk sokat. Nem tudod pénzzel felnevelni a gyerekedet.

Úgy tudod felnevelni, hogy ott vagy és beszélgetsz vele” – magyarázta az Apakontextusban.

Hozzátette, egy apa-gyerek bizalmi viszony egyáltalán nem magától értetődő, azt a szülőnek ki kell alakítani, ha azt akarja, hogy a problémákkal őt találják meg. Neki sikerült, hiszen ma is élő, nagyon szoros, mindennapi kapcsolata van Gergellyel, Annával, és Bencével.

„Ha a gyereknek kérdéseik vannak, ott kell lenni, beszélgetni, mert nem jó, ha a padtársa neveli fel. Mert nem biztos, hogy a padtársa azt a tanácsot fogja adni, aminek én örülök.”

Megváltozott a kapcsolata a feleségével

Bár mindig is háromgyerekes apaként képzelte el magát, az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szülőség mellett a feleségével kettesben átélt, közös élményekre is időt kell szakítani. 35 éves boldog házasságuknak azonban nemcsak ez a titka, hanem az is, hogy felismerték, hogyan kovácsoljanak előnyt abból, hogy teljesen más típusú emberek.

„Mi nagyon különbözőek vagyunk. A 35 éves házasságunk titka, hogy mi rájöttünk, ezt a különbözőséget hogyan illesszük össze, hogy működő egész legyen. Sok mindent tanultam a feleségemtől, a szüleitől, és sokkal racionálisabb, sokkal két lábon állóbb lettem magamhoz képest. Ő meg sokmindent átvett az én inkább érzelmi, kicsit álmodozó, kicsit szentimentálisabb énemből. És ketten nagyon jól kiegészítjük egymást. Nyilván 35 év alatt nagyon sokat alakult, fejlődött és változott a kapcsolatunk. Tőle pont azt kaptam, amit otthon nem láttam. És nyilván alakított rajtam.”