Pataki Zita évek óta töretlen népszerűséggel vezeti közösségi oldalán személyes blogját. Kiírásainak jelentős részét nem a reklám teszi ki, sokkal inkább az életéből meríti a történeteit. Ezzel is közelebb kerülve mindazokhoz, akik évtizedek óta rajonganak érte a televízió képernyőn keresztül.
A minap Zita egy olyan kiírást tett közzé férjével, Szárnyas Attilával közös fotókkal illusztrálva, amelyben halványodó angol tudásáról ad számot. Mégpedig annak kapcsán, hogy egy buszmegállóban randira hívta egy külföldi. Ő pedig úgy érezte, a gesztus, amivel az úriember közeledett, annyira ritka manapság, hogy elmeséli azt a követőinek is. Biztatva a férfiakat is egyben, hogy igenis, merjenek bátrak lenni, mert az jólesik a gyengébb nemnek.
„Végeztem a munkában, és a buszhoz siettem. A megállóban a telefonomon még dolgoztam egy kicsit, de hirtelen felpillantottam belőle, mert egy mentő pont ott kapcsolta be a szirénát mellettem. Megijedtem, de a szemem pont összeakadt egy férfiéval.
Ő is megijedt, aztán mindketten elmosolyodtunk ezen. Pár másodperc múlva ez a férfi oda lépett hozzám: ‘Do you speak English?’ Mondtam neki (angolul), hogy kicsit. ‘Kicsit?’ Igen, mert nem használom a mindennapokban, és elfelejtettem a szavakat. Segíthetek? (gondoltam, útbaigazítást kér ). Ő elmosolyodott. ‘Nem, nem, de szívesen meghívnám egy kávéra, teára, hacsak nem siet a férjéhez haza.’
Itt én mosolyodtam el. Milyen bátor férfi! Ő megkockáztatta a visszautasítás lehetőségét, nyiltan megszólított. A helyzet nem engedte, hogy ezt elmondjam neki, nem akartam belebonyolódni az erősen halványodó angol szókincsembe.
Azt sem mondtam el neki, hogy ez mennyire normális, kedves, nem tolakodó közeledés volt, és igazán jól esett, pláne, hogy most lettem 52 éves. ‘Oh, köszönöm’ – mondtam neki végül, – ‘és igen, a férjemhez megyek haza.’ Még hallottam a sajnálom szót angolul, aztán felszálltam gyorsan az éppen érkező 30-as buszra, és egy utolsó mosolyomba próbáltam mindazt beletenni, amit gondoltam, éreztem akkor.
Több iyen bátor férfit a világnak, és a nőknek! Ui: mindent elmeséltem persze Atinak még a vonaton, hazafelé, otthon aztán rám mosolygott, átölelt, – I love you! – mondta, és hangosan felnevettünk! Na, ezt az angol szót tuti nem felejtem sosem!”
Furcsa hasonlóság
A kiírás végül magyarázatra szorult. Zitát többen is figyelmeztették, nagyon hasonló szöveg terjed a közösségi oldalakon. Többek között Szurovecz Kitti szerzői oldalára is felhívták a figyelmét, ahol a Nők Lapja újságírója magyar anyanyelvű férfiról írt, akivel közös vonaton utazott, de a történet és sok helyen még a mondatok is szinte a megszólalásig ugyanazok.
„Az egy dolog, hogy a sztori ugyanaz, de még a megfogalmazás is. Sőt, továbbmegyek: pont ugyanazokkal a szavakkal íródott a másik poszt is. Bárki nyúlt a másiktól, használhatott volna – mondjuk szinonímákat” – hívta fel a sokadik kommentelő Zita figyelmét. Ő pedig a tőle megszokott kedves nyugalommal próbált válaszokat adni, hogyan lehetséges mindez.
„Én most olvastam el csak, ahogy átküldték. De csak a szakmai formula az, ami azonos. (A bátornak, kedvesnek minősítés, visszautasítási lehetőség kockázata, és a hiányérzet kifejezése, mint nem mondtam el neki. Ez egy szakmában így szó szerint sokszor hangzik el. Én magam is többször elmondtam már előadásokon.”
Mások abban kételkedtek, hogy Pataki Zita busszal közlekedik. Erről viszont az időjós már évekkel korábban is mesélt.
„Kápolnásnyék-Kelenföld vonat, Kelenföld-Keleti metro, onnan busz (30-as) a Ligetig. Közben dolgozom többnyire. Nincs stressz, nincs parkolás, van országbérletem”
– írta erre is Zita, és mindenkit igyekezett megnyugtatni, hogy soha, eszébe sem jutna más tollával ékeskedni.
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
