„Azóta a biciklire is visszaültem, voltunk a barátainkkal tekerni, és én még az emelkedőn is lihegés nélkül bírtam” – mondja a Storynak Kandász Andrea.
„Ott is maradhattam volna…”
Az utóbbi időben sokat fejtegette, hogy vajon ezekkel a kényszerleállásokkal pontosan mit is akart megtanítani neki az élet. „Úgy gondolom, hogy valami olyasmit, hogy ’Kandi, nem kell mindent egyedül megoldanod, kérhetsz, sőt kérj segítséget!’ Amikor tavaly nyáron mindkét kezem eltört – miután egy másik biciklis frontálisan nekem jött, majd kirepültem a nyeregből –, két és fél hónapig a családomra voltam utalva. Végtelenül hálás vagyok nekik.
Egy üzenetet nem tudtam megírni egyedül, vagy egy almát felszelni, fogat mosni, és sorolhatnám.
Mindkét kezem gipszben volt. Közben muszáj volt valahogy azt is megoldani, hogy tudjak dolgozni, hiszen pont kezdődött a Kandászmamik forgatása, aminek egyszerre vagyok a producere, a műsorvezetője. És én, aki arról vagyok híres, hogy anyaként, feleségként, dolgozó nőként mindent megoldok egymagam, és soha nem kérek segítséget, teljesen ki voltam szolgáltatva másoknak. De megtanultam a leckét! Bárhonnan is nézzük, óriási szerencsém volt, hogy csak a kezeim törtek el, ugyanis az eséskor a fejem húsz centire ment el egy vastömb mellett.”
15 kiló fel, 20 kiló le
Kandász Andrea jobb csuklóját műtötték is, de mivel hónapokra rá sem szűnt meg a fájdalma, kérte az orvosát, hogy vegyék ki a fémet, amit beültettek. „Számomra rettentően fontos a sport, tavaly még egy fitneszedzőképzést is elvégeztem. És amikor már újra lehetett mozognom meg terhelnem a csuklóm, nem tudtam, mert egyes mozdulatok rettentően fájtak. Ekkor hívtam fel a főorvosomat, hogy szerintem meg kellene műteni. Ő kérte, várjunk áprilisig, és ha addig sem múlik a fájdalom, kiveszi a fémet.
Egy pluszérdekesség, hogy mindeközben, nagyjából két hónap leforgása alatt híztam tizenöt kilót…
Majd jött a szokásos év eleji három hónap, amikor Thaiföldről dolgozunk haza digitális nomádként. Szerettem volna, ha ez az időszak arról is szól, hogy rendbe teszem magam. Így minden áldott nap elmentem futni, majd úszni, és mivel egyre kevésbé fájt a csuklóm, thai bokszolni is bátran eljártam. És lám, hálás vagyok az orvosomnak, megúsztam az áprilisi műtétet! És ha ez nem lenne elég, lefogytam húsz kilót!”
Kiemelt kép és fotók: Archív
