Az elmúlt évtizedekben a kutya családtaggá vált, akivel törődnek, óvják, féltik, tanítják, megünnepelik a születésnapjukat, nyaralni viszik őket, sőt sok esetben még azt is elérik, hogy a gazdival egy ágyban aludhassanak. De mindezt akár megkapják, akár nem, ők akkor is az embernek szentelik az életüket, megmutatva, hogyan is néz ki a feltétel nélküli szeretet és a teljes életen át tartó hűség. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy az olyan érzékeny művészembernek is, mint például Stana Alexandra, a házi kedvenc jelenléte nyújtja a legnagyobb biztonságot, megnyugvást és stabilitást. Jóleső érzés, hogy hazaérkezve mindig várja őt valaki még akkor is, ha éppen nincs párkapcsolatban.
Alexandra úgy érzi, kiskutyájával kerek minden, aki bearanyozza a napjait. „Noir az én szőrös kisbabám. Jelenleg ő a férfi az életemben a maga kis négy évével. Az egyik legfontosabb lény számomra. Igyekszem a lehető legtöbb időt vele tölteni, sokat sétálunk, kirándulunk – kezdi a táncosnő, aki azt is elárulja: beszélgetni is szokott kis kedvencével. – Szoktam rá morogni, ha rosszat csinál. Ugatni is szoktam, de azt nem veszi komolyan. És beszélgetek is vele. Szóval sokat bolondozunk.” Szandi ha tehetné, a munkába is magával vinné Noirt. „Sajnos, a táncterembe nem tudom behozni, mert bár egy igazán nyugodt, békés kis mopsz, ha játék van, teljesen bepörög. Amikor táncolok, azt gondolja, hogy vele játszom, és harapdálja a bokám. Úgyhogy ha dolgozom, akkor anyukám és az egyik kedves barátnőm a kutyaszittere.”
Kiemelt képek: Archív
