Megyeri Csilla megtörte a csendet: „Éjszakánként alvás helyett azon pörgetem az agyam, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom”

Elsők között szólalt meg a story.hu-nak az a neve elhallgatását kérő szemtanú, aki testközelből nézte végig Megyeri Csilla Campus-fesztiválon elszenvedett kálváriáját. Noha a tévés az eset után még nem állt készen arra, hogy a nyilvánosság előtt beszéljen a borzalmakról, nyolc nappal a felkavaró események után azonban megtörte a csendet, és az Instagram-oldalán egy hosszú bejegyzésben írt a bántalmazásról. Mint ismeretes, a műsorvezető két vendéggel került szóváltásba a debreceni fesztiválon, amely dulakodásig, majd verekedésig fajult. Csillát egy ismert sportoló jobbkeze, egy megtermett férfi verte meg.

„Remélem ,jól megvertek, már rád fért!” – idézte az egyik hozzászóló szavait Csilla, miután a nyilvánosságra került, hogy helybenhagyták azon a borzalmas estén. „Ilyet soha, semmilyen körülmények között nem mondhatunk! – folytatta a bejegyzésében a tévés, majd arról is őszintén mesélt, hogy min ment keresztül az elmúlt napokban. – Hogy én hibáztatom-e magam? Minden nap. Nyolc nap telt el, de éjszakánként alvás helyett azon pörgetem az agyam, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom, mikor volt az a pont, amikor inkább fel kellett volna állni, és elsétálni. Én sosem tapasztaltam az életemben erőszakot. Nem tudok mit kezdeni a történtekkel, annyira idegen számomra ez az egész helyzet. Méltatlannak érzem, hogy emiatt magyarázkodjak, hiszen nem szerepel az eszköztáramban a dolgok ilyesfajta elintézése. Önmagában is hatalmas teher, egyik áldozatnak sincs arra szüksége, hogy a környezete, vagy akár idegenek őt hozzák ki hibásnak. És azt sem gondoltam, hogy ennyire rettenetes érzés ez, és micsoda utóhatásai vannak. Az agyunk tudja, hogy mennyit engedjen feldolgozni, és azt is, mennyit felejtsen. Én most jutottam el odáig, hogy ezt le tudjam írni. Valamikor eljutok odáig is, hogy dolgozzak azon, hogy elengedjem, feldolgozzam ezt.”

A műsorvezető önvallomásával szeretne segíti sorstársain, bátorítást adni azoknak a nőknek, akik hozzá hasonló borzalmakon mentek keresztül. „Nem akarok túlozni, hiszen köszönöm, megvagyok, de számomra is meglepő, hogy mennyire mélyen tudja érinteni az ember lelkét a testi erőszak. Ha rajtam múlt volna, az egészről maximum a legszűkebb környezetemnek meséltem volna, de nekik se szívesen. Nem akartam célszemély lenni, akibe minden ‘katasztrófaturista’ belerúghat, akit szájára vehet egy ország, csak mert olyan méltatlan helyzetbe keveredett, hogy egy bántalmazásért neki kelljen magyarázkodnia. De belegondoltam, hogy hány olyan nőtársam van, aki nem meri elmesélni a történtetét, nem mer segítséget kérni. Nőket bántalmazni nem oké. Nincsen rendben, ha megütnek egy nőt, nincsen rendben, ha bármilyen módon kezet emelnek rá, és nincsen rendben, ha azt gondoljuk, hogy a bántalmazott „biztos rászolgált”. Nincsen rendben. Nincsen rendben, ha nyilvános helyen a földre löknek és ütlegelnek egy nőt, nincsen rendben, ha utána az a nő nem meri elmesélni, vagy próbálja a jelentőségét csökkenteni. Nincsen rendben! Megírtam ezt a bejegyzést azokért a nőkért, akik félnek, akik ugyanúgy nem alszanak, mint én, akik nem merik elmondani a környezetüknek, hogy bántják őket. Arra kérlek benneteket, hogy attól függetlenül, hogy szerettek-e vagy sem, nézzetek körül, hallgatássátok meg az ismerőseiteket, figyeljetek jobban oda másokra. A legszomorúbb az, hogy mindez zárt ajtók mögött is megtörténhet nap mint nap olyan emberek által, akik „szeretik” a másikat.”

Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu