Károly egy igazi művészember, ha a munkáról van szó, végtelenül precíz és maximalista, de otthon, a családja körében szerető férj, egy gondoskodó édesapa és vidám nagyapa, akit kenyérre lehet kenni. A barátai korábban sokat mondogatták neki, higgye el, hogy ha majd unokái lesznek, azzal egy egészen másfajta élet kezdődik. Ma már tudja, hogy igazuk volt. „Hányszor hallottam, hogy ’majd meglátod, amikor az első unokád megszületik!’ Ez így is történt – kezdi nevetve a művész. – Ráadásul Edit lányom által már kétszeres nagypapa vagyok. Kálmánka májusban lesz négyéves, a kis Editke pedig most másfél. Mondanom sem kell, a papával bármit megtehetnek. A színpadra mindig felkészülten, koncentrálva és elegánsan állok ki – ezzel tisztelve meg a szeretett közönségemet –, de az unokáimnak én Karcsi papa vagyok, aki a szőnyegen négykézláb mászik utánuk, meg lovacskázik velük. Hál’ isten, gyakran látom őket, hiszen sokat vagyunk együtt. Szinte napi rendszerességgel jönnek át hozzánk, vagy megyünk mi hozzájuk. Máshogy ezt el sem tudnánk képzelni.”
Családi vetélkedő
Mindhárom gyermeke a zenei pályát választotta, ami egy pluszkapocs közöttük. „Ha bármi más hivatásuk lenne, elképzelhető, már csak az eltérő napi rutin miatt is, hogy kevesebb időt tudnánk együtt tölteni, de így a zene is összeköt minket. Persze ez nem jelenti azt, hogy amikor a vasárnapi ebédhez ülünk le, akkor mindannyiunk kezében hangszerek vannak, vagy hogy mindig csak a zene a témánk – tréfálkozik. – Szó sincs róla. Külön tudom választani az apaságot és a nagypapaságot az előadói énemtől. Például amikor Alizzal állok a színpadon, kollégaként tekintek rá, és ő is rám. Egymás legnagyobb kritikusai vagyunk, de ez még soha nem vezetett konfliktushoz, mert tudtuk, hogy bízhatunk a másikban. Természetesen ez igaz Editre is, akinek bár jelenleg az anyaság az első az életében, a kiemelt fellépéseken ő is ott van velünk a színpadon. Nemrég együtt szerepeltünk a képernyőn, az Ütős ötös vetélkedőben, ami fantasztikus élmény volt! Én voltam a csapatkapitány, és a lányaimmal, a vejemmel, illetve egy kedves rokonunkkal, Ritával küzdöttünk a fődíjért. Nagyon izgalmas volt. Felidézte azokat az időket, amikor még a gyerekek kicsik voltak, és sokat játszottunk együtt, társasoztunk, kártyáztunk… Bízom benne, hogy a két unokámmal hamarosan mindez újrakezdődik!” – teszi hozzá lelkesen.
Büszkeség
A nagypapa legnagyobb örömére unokái is érdeklődnek a zene iránt. „És van is hozzá érzékük, tehetségük. Kálmánka alig volt egyéves, amikor már ismert jó néhány gyerekdalt. Ez főként Edit lányomnak köszönhető. Nagyszerű anyuka, ámulattal nézem, hogyan menedzseli az életüket, pedig nehéz dolga van. A két kisgyerek nevelése mellett a Pécsi Tudományegyetem klasszikus énekművész mesterszakát végzi, és amikor lehetősége van, jön velünk koncertezni. Felsorolni is sok, mennyi szerepben kell helytállnia. Büszke vagyok rá, ahogy a másik két gyerekemre is. Aliz napról napra egyre több sikert mondhat magáénak, Karcsi fiam pedig májusban diplomázik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus zongora szakán. Nem tudok mást mondani: nagyon boldog és szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van!”
Kiemelt kép: TV2
