Villáminterjúnkban a kiváló színésznő fejezi be az ­elkezdett mondatokat, és elmeséli a legemlékezetesebb színházi bakija történetét is.

Fiús anyukaként… néha elgondolkodom azon, mi lenne, ha lányom is lenne, de ma már elképzelni sem tudnám. Nagyon büszke vagyok a fiaimra!

A kialvatlanság legjobb ellenszere… az alvás, ami számomra nagyon fontos. Megőrülök, ha nem tudom kialudni magam. Persze éjszaka még többször fel kell kelnem a kisfiamhoz, de ha nincs előadásom, este 8-kor én is megyek aludni a gyerekekkel. Van, hogy próbálok még délután lepihenni kicsit.

Otthonról elindulni… két gyerekkel kész kihívás, de ma reggel is sikerült.

Szeretek… együtt dolgozni a férjemmel, Simon Kornéllal. Most az Üvegfal című zenés felolvasószínházi estben játszunk együtt a Gólem Színházban és a Lóvasúton. Ez az előadás Dobray Sarolta könyvéből egy bántalmazó kapcsolat történetét meséli el. A színpadon ismerkedtünk meg, és ha együtt játszunk, én csak nézem a színpadon, és mindig újra és újra beleszeretek.

Sokat emlegetem azt a bakimat… ami nem is olyan rég esett meg velem. Az Anna Karenina című előadásban, a Kugler Artban, az utolsó jelenetemben egy fekete csipkeruhában vagyok a színpadon, aminek van egy aláöltözője. Egy alkalommal ezt elfelejtettem felvenni, és így álltam ott, a takarásban, már majdnem színpadra léptem fekete csipkebodyban és csipkeruhában, mint aki egy szexhirdetésből lépett ki, amikor Eke Angéla az utolsó pillanatban észrevette, és a segítségével gyorsan felvettem az aláöltözőt. Addig a színpadon Nagy Dóra hatalmas lámpakapcsolgatást adott elő, és fel alá járkálva húzta az időt…

Verhetetlen vagyok… logisztikában, más választásom nem is nagyon van.

Ha visszautazhatnék az időben… megnézném a második világháború előtti berlini kabarééletet.

Kiemelt kép: RTL2