Kedves szinkronszerepem…
most a legutóbbi. A Mi köze ennek a szerelemhez? című filmben Shabana Azmi indiai származású színésznőnek kölcsönöztem a hangomat, aki hindi anyanyelvű, és töri az angol nyelvet. Így nekem is indiai akcentusban kellett törnöm a magyart.
Egy sorozatban játszani…
izgalmas, kifejezetten erős koncentrációt igénylő feladat, és az ember arra is rájön, hogy pillanatok alatt meg lehet tanulni a szövegét. Szerencsés vagyok, hiszen több sorozatban is játszhattam, és ezeknek köszönhetően sokan megismertek és megszerettek.
Hadilábon állok a számítógépekkel…
és ők is velem, de nemcsak a számítógépek, hanem minden gép. A mellettem lévő gépek valószínűleg kikapcsolnak, működésképtelenné válnak. Még a pénztárgépek sem működnek a közelemben.
Veszteségként éltem meg…
hogy harmincnyolc év után nem szerződtetett a színházam. Azt mondták, inkább forgassak. Hatvankét évesen maradtam színház nélkül, pedig a színház az életem.
Nagyon vágyom…
az emberek szeretetére, és arra is, hogy betoppanjon egy nagy film az életembe, illetve, hogy rám találjon egy másik színház.
Az érdekeimet…
egyáltalán nem tudom képviselni. Nem tanultam meg, korábban sose volt erre szükségem. Most viszont lenne, mégsem megy.
Szabadidőmben…
szeretek olvasni, zenét hallgatni és újabban squasholni. Állítólag tehetséges vagyok benne…
A táskám…
több tonna. Minden benne van, amire esetleg szükségem lehet, bár a nagy részét egyáltalán nem használom. Ha viszont nem lennének velem, hiányoznának. A bicskától kezdve a krémeken át édesanyám és édesapám fényképéig mindent hurcolok magammal. A táskámban benne van az életem.
Ha egyet kívánhatnék…
azt kérném, a szüleim még nagyon sokáig éljenek.
Nem tudok nemet mondani…
a fagylatra. Kedvencem a vanília, a pisztácia és a mogyoró. Fagyiból egyszerre akár tizenöt gombócot is meg tudok enni.
Kiemelt kép: Archív
