„Arra, hogy alapvetően én egy szemérmes típus vagyok. Talán sokan el sem hiszik, de esténként, amíg fel nem megyek a színpadra, halálfélelmem van. Aztán felgördül a függöny, visszajön az önbizalmam, és remekül érzem magam. Véget ér az előadás, lejövök a színpadról, és kezdődik minden elölről.” Vajon ez honnan ered? Erre is van tippje. „Egy szem gyerek voltam, iskola után haza kellett mennem. Egyedül voltam otthon, és én mindig magamban játszottam. Mindenfélét kitaláltam, bábokat varrtam, amivel bábszínházat játszottam, rádióztam, komplett rádióműsorokat készítettem, híreket olvastam. A szüleim nem voltak gazdagok, nem mindent kaptam meg, amit szerettem volna, de ha nincs játék, jól jön a fantázia.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
