Bodrogi Gyula: „Ha száz gáton kell átfutni, akkor is én fogom megfőzni”

Villáminterjúnkban a Nemzet Színésze azt is elárulja, mi az az étel, aminek az elkészítését semmilyen körülmények között nem adja ki a kezéből.

Amikor ifjú voltam… szerintem nagyon szép legény voltam. Szerettem minden életkoromat, nem is tudnék most választani, hogy melyik állt legközelebb a szívemhez.

Közel a kilencvenhez… drukkolok, hogy megérjem ezt a kort, és akkor óriási bulit csapok. Utána pedig irány a száz.

Addig fogok dolgozni… amíg bírom. Most kellemesen el vagyok látva feladatokkal.

A közönség szeretete… színészként a legfontosabb számomra.

A nők az életemben… fontos szerepet töltenek be. Nekik köszönhetek mindent. ­Angéla épp itt van mellettem, súgja nekem nevetve, hogy főleg neki köszönhetek sokat.

Az unokám… Enikő szép és tehetséges, gyönyörűen énekel. Az majd kiderül, hogy előadóként tud-e érvényesülni. Vagy inkább úgy mondanám, az előadói szakmától függ, tudják-e értékelni a tehetségét.

Süsü, a sárkány… örökre hozzám tartozik. Épp a napokban említettem valakinek, hogy hiába játszottam például Az ügynök halálát évekig, még soha senki nem kért azért a szerepemért tőlem autogramot. Bezzeg a Süsü miatt...

Ha vadászni megyek… nagyon-nagyon korán kelek. Szeretek vadászni, csak kevés időm jut rá.

Nem adom ki a kezemből… a kocsonyafőzést. Ha száz gáton kell átfutni, akkor is én fogom megfőzni. Angéla nem szívesen enged be a konyhába, mert rendetlenséget csinálok, de a kocsonyakészítésből nem engedek.

Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu