Amikor ifjú voltam…
szerintem nagyon szép legény voltam. Szerettem minden életkoromat, nem is tudnék most választani, hogy melyik állt legközelebb a szívemhez.
Közel a kilencvenhez…
drukkolok, hogy megérjem ezt a kort, és akkor óriási bulit csapok. Utána pedig irány a száz.
Addig fogok dolgozni…
amíg bírom. Most kellemesen el vagyok látva feladatokkal.
A közönség szeretete…
színészként a legfontosabb számomra.
A nők az életemben…
fontos szerepet töltenek be. Nekik köszönhetek mindent. Angéla épp itt van mellettem, súgja nekem nevetve, hogy főleg neki köszönhetek sokat.
Az unokám…
Enikő szép és tehetséges, gyönyörűen énekel. Az majd kiderül, hogy előadóként tud-e érvényesülni. Vagy inkább úgy mondanám, az előadói szakmától függ, tudják-e értékelni a tehetségét.
Süsü, a sárkány…
örökre hozzám tartozik. Épp a napokban említettem valakinek, hogy hiába játszottam például Az ügynök halálát évekig, még soha senki nem kért azért a szerepemért tőlem autogramot. Bezzeg a Süsü miatt…
Ha vadászni megyek…
nagyon-nagyon korán kelek. Szeretek vadászni, csak kevés időm jut rá.
Nem adom ki a kezemből…
a kocsonyafőzést. Ha száz gáton kell átfutni, akkor is én fogom megfőzni. Angéla nem szívesen enged be a konyhába, mert rendetlenséget csinálok, de a kocsonyakészítésből nem engedek.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
