Tiniként arra vágytam, hogy…
túléljem a gimnáziumi időszakot és felnőtt, független nő lehessek.
Legrosszabb szokásom…
a túlzott aggódás. Bármin képes vagyok aggódni és azon tépelődni, hogyan tovább az életben.
Magánemberként…
sokkal visszafogottabb vagyok, mint a képernyőn. A sok pörgés és interakció után, ami a munkában ér, nagyon fontos nekem, hogy otthon nyugalom és béke legyen. Amikor dolgozom, nagy fordulatszámon pörgök, de ez csak addig fenntartható, amíg tart a munka, utána sokkal kevesebb ingert viselek el.
Örökre emlékezni fogok…
arra a pillanatra, amikor megkaptam a színésznői diplomámat és odaadtam anyukámnak. Megkértem vigyázzon rá ő. Nagyon megható pillanat volt.
Anyukám arra tanított…
legyek jó ember. Reggelente azzal indított el az iskolába, hogy „legyél jó kislány, szeretlek”. Ezen dolgozom azóta is, és folyamatosan fejlődöm.
Egy lakatlan szigetre…
biztos magammal vinném a fülhallgatómat és a zenei gyűjteményemet. Nekem napi szinten szükségem van a zenére.
Mobiltelefon nélkül…
is jól elvagyok. Nem vagyok mobilfüggő! Használom, amikor szükséges, így tartom a kapcsolatot a családommal és a barátaimmal, fényképezek vele, viszont nem lógok rajta. Nincs tele a mobilom applikációkkal, kis túlzással akár „buta” telefonom is lehetne.
Színésznőként számomra…
az a legnehezebb, amikor véget ér egy forgatás. Nagyon szeretek forgatni, szívesen kelek hajnalban, de csak ha emiatt kell.
A főzőtudományom…
lelkes és kezdetleges, de úgy érzem, fejleszthető. Sajnos a munkám miatt nem tudok napi szinten főzni, de ha van időm és lehetőségem videón nyomon követni a receptet, akkor tízből nyolcszor nem vallok szégyent. Ellenben a sütikészítéssel vannak nehézségeim, ott többször ér kudarc. Ezzel a tudással vágtam bele A Konyhafőnökbe…
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
