„Volt egy bátyám, két hónappal azután halt meg, hogy a fiam megszületett. Mondta, hogy tök jó hangom van, de valahogy amíg velünk volt, nem fogadtam meg a tanácsát. Aztán eljött az a tragikus nap – eleveníti fel a fájdalmas emléket Mónika. – Ő 25 éves volt, én 20. Megtörtént a tragédia, elnyelte őt a Tómalom. Ez megrázta az egész családot. A mai napig nagyon hiányzik. A halála után elővettem azokat a dalokat, amiket ő szeretett hallgatni, és elkezdtem őket énekelni. A kisfiam, Norbi akkor még csak pár hónapos volt.”
Ráment a házasságuk
Friss gyászában, egy csecsemővel a karján kellett Mónikának szembesülnie az újabb csapással. „A fiamról kiderült, hogy autista. Már akkor, pár hónapos korában voltak jelek. Nem figyelt rám. Nem vette fel a szemkontaktust. De amikor a bátyám halála után elkezdtem énekelni, azt vettem észre, hogy ezzel fel tudom kelteni az érdeklődését. Egyébként sehogy sem tudtam rávenni, hogy figyeljen rám, de ha énekelni kezdtem, rögtön megváltozott a helyzet, ezért énekelve kezdtem beszélni hozzá, hogy figyeljen. Anyukám négy gyereket nevelt fel, ő már rögtön az elején megsejtette, hogy valami nem stimmel. Aztán a tünetek egyre szaporodtak: Norbi nem rágta meg az ételt, az autóval nem úgy játszott, mint más kisfiúk, hogy tologatta, hanem a kerekét pörgette a füle mellett, és azt hallgatta. Ha nem a megszokott útvonalon akartam vele hazamenni, dührohamot kapott. Amikor megkaptuk az orvosi diagnózist, édesanyám sírva fakadt, én azonban nagyon elszánt voltam: rögtön azt néztem, mi legyen a következő lépés, hogyan tudjuk fejleszteni – emlékszik Mónika. – A férjem nagyon nehezen viselte ezt az egészet, Norbi betegsége rányomta a kapcsolatunkra a bélyegét. Annyira, hogy el is váltunk. Idővel beláttuk, hogy nincs értelme egymást hibáztatni a történtekért. Ma már jó a viszonyunk, de többé nem tudnánk együtt élni. Egyikünk sem talált párra még, de együtt lenni sem tudnánk, mert a szerelem elmúlt. A fiunkkal kapcsolatban azonban mindent meg tudunk beszélni, és nagyon jól tudunk együttműködni. Norbi már 13 éves, és mindkettőnkkel sok időt tölt.”
Különös feltétel
Ezek az események vezették Mónikát az RTL Klub tehetségkutatójába. „A bátyám halála után a szüleim is úgy érezték, valahogy pótolniuk kell azt az űrt az életükben, amit ő hagyott. Miután a húgom is felnőtt lett, úgy döntöttek, nevelőszülők lesznek. Hogy én dolgozni tudjak, valakire bíznom kellett Norbit, és ők vállalták a segítséget, hiszen megfelelő helyük és tapasztaltuk is volt már – magyarázza Mónika. – Anyukámnak azonban volt egy feltétele: azt kérte, ha így már lesz egy kis időm, akkor jelentkezzek az X-Faktorba, és próbáljam ki magam. Így kerültem az RTL műsorába. Különös ezt kimondani: de ha nincs a bátyám halála, és nincs Norbika betegsége, akkor valószínűleg ma én sem állok az X-Faktor színpadán.”
Kiemelt kép: RTL
