A csodás hangú Cserháti Zsuzsa élete méltatlan véget ért. Az énekesnő akkor kezdett sodródni a tragikus vég felé, amikor szakított utolsó szerelmével, Záray Péterrel, akivel hét évig voltak együtt. Ezután magára maradt, szinte egyedül, lelkileg összetörve kellett megharcolnia a depressziójával, majd a súlyos betegségével. Utolsó kedvesével való szakítását követően 15 évig tartó gyötrelmes időszak vette kezdetét az életében. Akkoriban egy rossz állapotú önkormányzati lakásban várta, hogy megcsörrenjen a telefonja, és fellépésre hívják. Állandó társa volt a stressz, a sok idegeskedés felőrölte a szervezetét, és betegesen meghízott. Mindez megtépázta az önbizalmát, és mélyítette a depresszióját. Egyetlen örömforrása maradt: a fia, Krisztián, akinek azonban nem adhatott meg mindent, amit szeretett volna. Már annak is örültek, ha karácsonykor meleg étel került az asztalra.
Kollégái, szerettei nem is sejtették, Cserháti milyen körülmények között élt. Másfél évtizednyi nehézség után barátja, Krasznai László nyújtott neki segítő kezet, amikor felkérte, énekeljen a bárjában. Bár ez a munka nem volt annyira fényes, és nem hozott akkora gázsit, hálás volt érte, hiszen legalább a rezsit ki tudta fizetni. Ezután néhány reményteli év következett az életében. A Charlie 1996-os kisstadionbeli koncertjének köszönhetően, majd a Hamu és gyémánt című lemezével ismét berobbant a köztudatba. Ám a hirtelen jött sikerrel már nem tudott mit kezdeni, túl későn érkezett, annyi megpróbáltatásokkal teli év után nem tudott kimászni a gödörből. Egészségi állapota egyre romlott – annak ellenére, hogy mindent megtett a gyógyulásért. Súlyosbodó depresszióját három pszichiáter segítségével próbálta meg leküzdeni, szívpanaszait is kezeltette, szanatóriumba és kórházba is került miatta. Halála előtt két évvel, 2001-ben az elmaradt koncertek jelezték, hogy valami nincs rendben az egészségével. És hiába érkeztek egymás után a felkérések, sorozatban mondta le a koncertjeit. Így azonban újfent ördögi körbe került: a lemondott fellépései miatt nem jutott jövedelemhez, szakmai nyugdíjat sem kaphatott, mivel nem végzett Zeneakadémiát. Előfordult, hogy a szívgyógyszereire sem futotta a pénzéből.
Minden nehézség ellenére bízott benne, hogy az élet tartogat még számára boldog pillanatokat. Nem vágyott másra, csak hogy énekelhessen, taníthasson. Élete vége felé Zsuzsa teljesen magába zárkózott. Ha régi vendéglátós barátja küldött neki enni, akkor evett, ha nem, akkor minden idők egyik legnagyobb magyar énekesnője éhezett. 2003. július 23-án a lakásába látogató fiát néma csend fogadta. Az állandó stressz és a betegség erősebbnek bizonyultak, 55 évesen Cserháti Zsuzsa örökre elment. Fájdalmasan rövid élete alatt hiába sóvárgott a boldogság után. „Szeretném megismerni azt a boldogságot, amelyről a dalaimban oly sokat énekeltem. Mert ha az élet bonyolultabb is, mint a slágerszövegek, valahol benne kell hogy rejtőzzön az igazi boldogság” – nyilatkozta 1985-ben, de akkor még nem tudhatta, hogy eljön az az idő, amikor ebben a boldogságban már sosem lesz része.
Kiemelt kép: Szegő Erika
