A Cápák között nézői szókimondó, határozott üzletemberként ismerték meg. Moldován András önmagával is kíméletlenül őszinte: három házasság, párkapcsolati újrakezdések és üzleti mélypontok tapasztalata áll mögötte. Most arról is mesél, mit tenne másképp.

Ha újrakezdésről van szó, Moldován Andrásnak nem kell a szomszédba mennie tapasztalatért. A Csak Szabadon YouTube-csatornán a Van egy sztorim podcastban Tóth Ildikóval és Wágner Tamással beszélgetve, mindjárt magára vállalta a legtöbbször újrakezdő szerepét, és a beszédes számokat sem hallgatta el.

Három házasság, öt együttélés. Tehát én a magánéletben is ezt elég sokat csináltam

– mondja a rá jellemző egyenességgel.

A siker ára

„Régen vagyok fiatal − jegyzi meg, amikor szóba kerül, talán folytathatná a házasságok sorát, aztán komolyabbra fordítja a szót. – Most már nagy erőkkel azon vagyok, hogy az, ami van, fennmaradjon.”

Tóth Ildikó a beszélgetésben úgy fogalmazott: addig érdemes egy kapcsolatban maradni, amíg az ember boldog benne. András azonban úgy véli, a boldogtalanság érzése nem feltétlenül jelenti azt, hogy azonnal fel kell számolni a közös életet: előbb érdemes beszélni arról, hogyan lehetnének újra boldogok együtt.

Rögtön mindig felszámolni az egészet, az egyébként drága.

Tény, hogy az a világ, amelyben ő vállalkozóként elindult, kegyetlen tempót diktált, és ez ritkán tesz jót egy házasságnak. Reggeltől késő estig dolgoztak, próbáltak előrébb jutni, kihozni a lehetőségekből a legtöbbet. Csakhogy miközben az üzlet egyre több figyelmet követelt, másra egyre kevesebb maradt.

„Közben valamit, valakit mindig elhanyagolsz” – ismeri el az egykori Cápa. Hogy mindettől megóvja fiatal munkatársait, a maga módján segít nekik. Mivel tudja, a munka mellett a barátokra, a sportra és a szabadidőre is szükségük van, vezetőként olyan céget épít, amelyben ők is jól érzik magukat.

Néha fel kell adni

András szerint egyáltalán nem kínos beismerni, ha valamire nincs kész válasza. Még akkor sem, ha történetesen a saját fia kérdez tőle. Egyébként roppant büszkén beszél róla, rendkívül tehetséges fiatal vállalkozónak tartja. Egyik beszélgetésükben arról gondolkodtak közösen, mennyit érdemes marketingre költeni, és hol kell meghúzni a határt. A tapasztalt üzletember akkor sem tett úgy, mintha minden helyzetre lenne biztos receptje.

„Gondolkodjunk ezen, nem tudok jó választ… Nem gáz azt mondani, hogy nem tudom” − jegyzi meg, mert szerinte inkább azzal van baj, ha valaki félresöpri a problémát.

Ő maga a saját kudarcaiban is keresi a tanulságot. Felidézi, hogy a 2008-as válság nehéz időszakot hozott számára, máskor pedig azt érezte, mindjárt tönkremegy. Utólag úgy látja, sok veszteséget okozott azzal, hogy nem jelölt ki előre egy pontot, ahol megálljt parancsol magának.

Ezért a „Soha ne add fel!” tanácsát sem fogadja el feltétel nélkül. A kitartás fontos, de azt is észre kell venni, ha valaki zsákutcába jutott. Saját sportélményével szemlélteti, milyen helyzetben hiábavaló a kitartás: fogathajtóként egykor eljutott a világbajnokságig, ám be kellett látnia, hogy a legjobb tíz közé nem tud bekerülni. Hiába áldozna rá még több időt és pénzt, nem biztos, hogy teljesül az álma.

Boldog nagypapa

András egészen ellágyul, amikor szóba kerül a családja. Nagy szeretettel beszél menyéről, Viktóriáról is, aki unokával ajándékozta meg, és elárulja, a családot most éppen a nyolc hónapos Leo alvása foglalkoztatja. A kisfiú megszokta, hogy a szülei között alszik, és hiába próbáltak ezen változtatni, a baba csak akkor nyugodott meg, amikor ismét közéjük került.

„Amit az első napon megengedünk, azt később nehéz számonkérni” − idézi András a nagymamáját.

Mert a nézők kedvenc Cápája üzletről, párkapcsolatról és családról beszélve, is rendre ugyanoda jut: fontos tudni, meddig mehetünk el, mikor kell változtatnunk, és mikor érdemes segítséget kérnünk. A hibázást pedig nem végállomásnak tekinti.

„Hibáztam? Semmi baj, srácok. Akkor most megrázzuk magunkat, és újrakezdjük. Ez az újrakezdés művészete.”