A nézők szerint Balogh Eleni és Soós Dávid az idei Ázsia Expressz legszerethetőbb párosa. A fiatalok tényleg mindent beleadnak a küzdelembe, és közben végig szeretettel és tisztelettel vannak egymás iránt.

Esténként a családjukkal, barátaikkal együtt nézik az Ázsia Expresszt, és gyakran még ők maguk is meglepődnek azon, mekkora küzdőszellem volt bennük a játékok során. „Látszik, mennyire akartuk… Őrületes bizonyítási vágy volt bennünk” – kezdi a Szerencselány, Soós Dávid párja.

Nem foglalkoznak Kiaráékkal

Amióta tart a műsor, rengeteg üzenetet kapnak, miszerint sokaknak ők a kedvenc párosuk, ami érthetőn nagyon jólesik nekik. „Én minden üzenetre egyesével válaszolok. Hiszen ha már valaki veszi a fáradságot, hogy elmondja a véleményét, vagy hogy leírjon néhány kedves mondatot, akkor én is rászánom az időt.

Az építő jellegű kritikára is reagálok. A rosszindulatú megjegyzésekkel pedig igyekszünk nem foglalkozni, bárkitől is jöjjön…

– jegyzi meg mosolyogva Balogh Eleni.

Akik nézik a műsort, tisztában vannak vele, hogy két játékostársuk, Kiara és Petra olykor csúnyán beszélnek róluk – főként Dávidról – a hátuk mögött. Kíváncsiak voltunk, mit szólnak ehhez Eleniék. „Ezt mi csak most látjuk. Ebből kint semmit sem tapasztaltunk. Szerencsére! Különben elvette volna a játékkedvünket. Mi a játék során, mint ahogy a való életben is, próbálunk csakis magunkkal törődni. Abból baj nem lehet.”

Egymás legnagyobb támaszai

Lassan hét éve már, hogy a fia­talok egymásra találtak, és bár sokat adott nekik a műsor, örök emlék marad a számukra, nem gondolják, hogy bármilyen szinten is megerősítette volna a kapcsolatukat. „Tudom, hogy a legtöbben ilyenkor azt szokták válaszolni, hogy csak még szorosabbá vált a köztük lévő kötelék. Vagy épp az ellenkezőjét, hogy kiderült, nem működnek jól együtt. Ránk egyik sem igaz” – folytatja Eleni.

Közel hét éve éljük együtt a mindennapjainkat, egymás legnagyobb támaszai vagyunk, szóval így is kellőképp erős a kapcsolatunk.

Ez idő alatt több sikert és nehézséget is megéltünk. Nekünk is voltak mélypontjaink… De azt fontos megjegyeznem, ezek sohasem belőlünk fakadtak! Mi töretlenül hiszünk a kapcsolatunkban. És történjen bármi, mindig itt leszünk egymásnak. De sajnos már ért minket veszteség, amikor is még inkább össze kellett kapaszkodnunk. A nagymamám elvesztése is ilyen volt… – csuklik el a hangja. – Akkor például Dávid családja támogatta az enyémet.”

„Szeretnénk családot alapítani”

Mindenért, amijük van, ők ketten együtt dolgoztak meg. „­Hihetetlen szerető és támogató családunk van, de az elindulásunkban nem tudtak segíteni.

Én tizenhárom éves korom óta dolgozom, Dávid a sportban bizonyított, most pedig együtt próbálunk boldogulni. De nincs okunk panaszra!

Sőt, büszkék vagyunk mindarra, amit eddig elértünk! És hát tele vagyunk álmokkal és célokkal… Dávid tavaly nyáron megkérte a kezemet, természetesen szeretnénk egybekelni. Egyelőre viszont csak álmodozunk az esküvőről, nem haladtunk még vele. Illetve persze idővel szeretnénk egy saját otthont, és szeretnénk családot alapítani. Ezeken a terveken dolgozunk már egy ideje, és bár fogalmunk sincs, mikorra sikerül megvalósítanunk, azt tudjuk, hogy így lesz! Erre vágyom gimis korom óta, és kaptam magam mellé egy olyan társat, akivel azt érzem, bármire képesek vagyunk!”