A való életből merített ihletet ahhoz, amit a TV2 új minisorozatában, a Keselyűben eljátszott. A színésznőt gyerekkorában sokat csúfolták – a forgatáson ezeket az emlékeket hívta segítségül.

Szokták mondani, hogy a gyerekek milyen gonoszak tudnak lenni egymással. Réti Adrienn mindezt a saját bőrén is megtapasztalta, amikor még kislány volt. „Kegyetlenül bántak velem a társaim, sokat csúfoltak – meséli elöljáróban a Játékszín színésznője. – Mindig van, aki bénább, rondább, csúnyább, kövérebb, és még sorolhatnám. Nálam is volt több olyan tulajdonság, amikbe a többiek bele tudtak kapaszkodni. Így tulajdonképpen bárki bármikor a perifériára kerülhet.”

„Van, ami betalált”

Adri nem vett minden bántást magára, de nem tagadja, volt olyan megjegyzés, ami felért egy valódi gyomrossal. „Van, ami betalált, és van, ami nem. Ami nagyon mélyre ment, azt most fel tudtam használni a Keselyű forgatásán. Színészként ugyanis az ember megkeresi azt, ami a lelkében benne van, és ezzel az érzéssel azonos” – magyarázza.

A színésznő a TV2 mini-thrillersorozatában Emesét alakítja. Azt a lányt, akit több mint húsz éve csúnyán megaláztak a testalkata miatt. Emese ráadásul azóta sem tudott megszabadulni ettől a súlyos tehertől… Adri szerint ez egyáltalán nem csoda, ugyanis azokat a sérelmeket, amik velünk történnek, nem lehet egyszerűen csak kidobni a kukába.

Értem, hogy jó dolog nevetni valakin, de mi lenne, ha megpróbálnánk egy kicsit szeretettel vigyázni egymásra? Ne a másik kárára viccelődjünk.

Miért kell piszkálni valakit például azért, mert nem márkás a ruhája? Engem szintén csúfoltak emiatt is, pedig a szüleim mindig odafigyeltek az öltözködésemre.”

Bárki lehet céltábla

A kislánya, Franciska szep­temberben kezdte el az első osztályt. Bár Adri szerint jól veszi az akadályokat, sokat beszélget vele az iskolai bántalmazásról. „Szerintem nagyon fontos, hogy felkészítsük a gyerekünket erre is.

Franciska például a sulikezdés előtt izgult, mi lesz, ha a szemüvege miatt elkezdik csúfolni. Elmagyaráztam neki, hogy bárki lehet céltábla lényegében bármi miatt.

Ám nem szabad magunkra venni, és elhinni, hogy az úgy is van – jelenti ki határozottan a színésznő, aki azt is elárulja, hogyan alkalmazkodtak kislánya új időbeosztásához. – Az a titkom, hogy korábbra állítom az órát, és zenére kelünk. Ez nálam mindig működött. Most a Kacsalábon főzenéje szól, és már az ágyban táncolunk rá.”

„Az idő kitágítható”

Adri szerint egyébként az anyaság a legcsodálatosabb személyiségfejlesztő tréning a világon. Csak azt sajnálja, hogy olyan gyorsan telik az idő. Az ember kettőt pislog, és a gyerekéből felnőtt válik. „Én annyira szerettem volna, hogy gyerekem legyen, hogy odafigyelhessek a lelkére, az életére, hogy végül kidolgoztam egy technikát...” – magyarázza Adri lelkesen.

Igyekszem a jelent megélni, amennyire csak lehet. Tudom, hogy ez így most túl rózsaszínnek tűnhet. Szavakkal kimondva tényleg az, de megélve teljesen hétköznapi. Csupán egy pici odafigyelés kell hozzá.

Egy ismerősöm nemrég azt kérdezte tőlem, hogy ’Figyelj, te tényleg mindenre válaszolsz, amikor a kislányod szól?’ Azt feleltem, hogy ’Igen, miért?’ Erre azt a választ kaptam: ’De néha csak kötőszóként használja, hogy anya.’ Ám én szeretek figyelni rá, beszélgetni vele, és képzeljék, megtanítottam érvelni is. Persze nekünk is vannak vitáink, nézeteltéréseink, dolgok, amikben fejlődnünk kell, de jelen vagyunk az életünkben, amennyire lehet. Szerintem így kitágítható az idő, és nem repül el olyan gyorsan.”