Tizennégy éve szerettek egymásba. Bár azóta sok víz lefolyt a Dunán, egy dolog biztosan nem változott: Bátyai Éva szerint a férjét, Ákost neki szánta az ég.

Két nagyfiú, egy szerető férj és véget nem érő házimunkák sora várja otthon Bátyai Évát. Mivel a színésznő imádja a hivatását, és feladata is van bőven, ezért nincs sok ideje arra, hogy szusszanjon. „Mindig azt érzem, hogy ezerfelé vagyok. Otthon is.”

Egy rendetlen rendszerető

„Az egyik gyerek ezt kéri, a másik meg azt, és én meg már azt sem tudom, hol vagyok. Szeretem a rendet, de nem mindig tudom megtartani. Ilyen szempontból eléggé szétszórt vagyok” – nevet fel, majd hozzáteszi, szakmailag mindez nem jellemző rá.

Ha egy színpadi vagy filmes szerepről van szó, olyankor százszázalékosan tud fókuszálni. Mert megtanulta, hogyan tegye.

„Emlékszem, amikor elkezdtem a pályát, az okozta számomra a legnagyobb kihívást, hogy a leírt szöveget betűről betűre megtanuljam. Idő kellett ahhoz, hogy ezt megszokjam, illetve kialakítottam egy módszert, ami segített benne. Azóta nincs ezzel sem gondom.”

Ugyanez az automata „program” működik benne akkor is, amikor otthon végzi el a dolgait. Bár saját bevallása szerint a házimunkák nem kapcsolják ki, Bátyai Éva szeret eleget tenni a klasszikus női feladatoknak.

„Van, akit megnyugtat, sőt feltölt, ha elmosogat vagy bepakolja a mosást. Nos, én nem így vagyok ezzel, de szívesen megcsinálok mindent. Még akkor is, ha sok.

Szerencsére a férjem besegít, amiben csak lehet. Azt gondolom, jól felosztottuk, kinek mi a dolga, de rugalmasak vagyunk.

Ha el szeretnék menni futni, akkor Ákos ebben is partner, bár ezt megpróbálom úgy megoldani, hogy minél kevesebbet vegyen el a közös időből. Hétköznap én intézem a reggeleket, és ha nem dolgozom, akkor nagyszülői segítséggel a délutánokat is.”

Az első az igazi

Hogy kimondaná-e a férjének újra a boldogító igent? A csinos színésznő azt mondja, igen, de a házassági fogadalmukat nem szeretnék megújítani, mert mindketten úgy vannak vele, hogy az elsőt nem lehet felülmúlni. Viszont azt remélik, hogy a szerelmük a végtelen végéig kitart majd.

„Egy párkapcsolatban nagyon fontos, hogy a felek együtt tudjanak változni, ne menjenek el a másik mellett, és az is, hogy nagyjából megegyezzen az értékrendjük.

Mi Ákossal a legtöbb dologban egyetértünk, és mindent meg tudunk beszélni.

Közösek a céljaink. Ráadásul rengeteget nevettünk mindig is, régen is, most is – magyarázza Éva, majd hozzáteszi, ha olykor valamin össze is csattannak, náluk nincs olyan, hogy nem szólnak egymáshoz.

Nem sértődnek meg a másikra. Könnyen túl tudnak lendülni a sérelmeken, mivel mindkettőjük számára fontosabb a béke és az, hogy jól meglegyenek.

„Amikor összeköltöztünk, sokszor megfogalmaztam magamban: ezt az embert nekem találták ki. Ez az érzés azóta sem változott.”

„Ez a fiús anyák sorsa”

Két fia már kiskamasz: Ákos 12, Benedek pedig 9 éves. Hogy milyen három férfival az élet? Éva felnevet, és egy nagy sóhaj kíséretében őszintén elárulja: hát nem mindig könnyű…

„Pont valamelyik nap erről beszélgettünk a férjemmel. Mentem haza a két fiammal, és én cipeltem az összes táskát, mindenkiét. ’Ez a fiús anyák sorsa’ – jegyezte meg Ákos.

Nem tagadom, elkényeztetem őket. Amikor a gyerekek picik voltak, sohasem tudtam elengedni, hogy ne én keljek fel hozzájuk. És ez azóta is így van…

Ott van a víz tőlük három, tőlem tíz méterre, de megkérnek, hogy vigyem nekik oda. Nemrég azonban már megállapodtunk abban, hogy az megy oda, akihez közelebb van. Néha most már előre engednek az ajtóban is” – árulja el az Újszínház színésznője.