A Kucsera család az élő példa rá, hogy a hagyományos családmodell, a valláson alapuló értékrend a 21. században is megállja a helyét. Nem kell lemondani a régi értékekről ahhoz, hogy valaki lépést tartson a korral, vallják. És valóban, náluk a modern életvitel mellett a tradíciók is a mindennapok részei.

Több mint két éve, hogy Tápai Szabina és Kucsera Gábor újra egymásra talált, és a válás helyett végül úgy döntöttek, Isten színe előtt újra egybekelnek. Lapunk most már nem is az újrakezdésről, hanem újjáépült, már-már idilli családi életükről faggatta a háromgyermekes házaspárt.

Ők, öten megtestesítik a modern, mégis régimódi családmodellt. Komoly értékek és szabályok mentén élnek a legnagyobb szeretetben és harmóniában.

Náluk az édesapa a megkérdőjelezhetetlen családfő, az édesanya pedig az otthon melegének megteremtője, aki mindenki életét, mindennapjait szervezi, segíti.

Gábor hálás, hogy boldog a családja

De kezdjük azzal, hogy a háromgyermekes édesanya mindemellett ma is rendkívül dekoratív nő, amit a családi fotózáson készült fürdőruhás képek is bizonyítanak.

„Bevallom, nagyon menő, hogy ilyen gyönyörű, csinos feleségem van. Most pedig, hogy új hajszíne van, új csajom is lett. Mi így oldottuk meg, hogy legyen egy barna nőm is – csomagolja humorba bókjait Gábor, akin látszik, valóban nagyon büszke a nejére és az egész családjára. – Ma reggel éppen azt mondtam nekik, hogy milyen boldog és hálás vagyok, hogy az Úr segítségével férfiként ilyen jól egyben tudom tartani a családot, és hogy ilyen boldognak látok mindenkit.

Persze vannak súrlódások, hiszen mindenkinek vannak nehezebb napjai, de valahogy ezen már sokkal könnyebben és gyorsabban átlendülünk, mint régen. Ha én vagyok nyűgösebb, akkor Szabina türelmesebb, ha ő, akkor meg én. Ha pedig mindketten nyűgösek vagyunk, akkor egy jót röhögünk ezen.

„Szabina csak velem tud szigorú lenni”

Tápai Szabina és Kucsera Gábor is idilli gyerekkorra, kerek családra emlékszik, így nem csoda, a végsőkig kitartottak, hogy ők is ezt tudják majd nyújtani a csemetéiknek.

Élsportolókként az életük már korán az edzésekről és a tanulásról szólt, hétvégén pedig a versenyekről. Legnagyobb gyermekük, Beni most ugyanerre az útra lépett, kajakversenyző lett. Nagyobbik lányuk, Milla is az élsport felé kacsingat.

„Nálunk a sport nagyon sokat segít a gyerekek életében. Igazából Beni az iskola és a kajak miatt alig van itthon, ha hazaér, annyi energiája marad, hogy megvacsorázzon, és megy is aludni. Szóval a telefonnyomkodást és a videó­játékot nálunk nem is kell tiltani, mert nem igazán fér bele a gyerekek idejébe – veszi át a szót Tápai Szabina, aki örül, hogy a gyerekek olyan iskolába járnak, ahol nem csak az intézményben, azon kívül, a mindennapokban sem használnak telefont.

Ugyanakkor ő lágyul el könnyebben, ha a lányok, Milla és Bella elkérik az okostelefonját. – Gyerekkoromban nálunk apukám volt a szigor, anyukám meg az, akivel mindent meg lehetett beszélni. Én ezt hozom otthonról.”

Ezen néha civódnak Gáborral, aki szeretné, ha a fegyelemben is egyetértenénk. „Az én szüleim mindig egy irányba néztek – mondja a családfő. – Amit az egyik mondott, abban a másik támogatta. És még ha nem is értettek egyet, ezt nem mutatták előttünk. Sosem kérdőjelezték meg egymást előttünk, és mindig mondom Szabinának, hogy ez a jó, különben palira vesznek minket. De Szabina csak velem tud szigorú lenni, a gyerekeinél ellágyul.”

Abban azonban mindketten egyetértenek: a legfontosabb, hogy a csemetéiket tisztességre, becsületre, igazmondásra tanítsák.

„A randink feltölt egy hónapra”

Újraszínezett házasságukkal is a gyerekeiknek szeretnének példát mutatni. Szeretnék, ha tudnák, hogy a mai világban is egyben lehet tartani egy családot. Persze, ahogy a legtöbb házaspárnak, nekik sincs túl sok idejük egymásra.

„Keveset tudunk együtt lenni, de amikor együtt vagyunk, az legalább minőségi idő. Én továbbra is ragaszkodom a havi egy randihoz. Nagyon fontosnak tartom. Gábor néha úgy érzi, akaratos vagyok ebben, és ’Minek, hát tök jól vagyunk!’ Megértem, hogy szeretne végre itthon lenni kicsit, de ebből tényleg nem engedek, mert ez engem és egyébként őt is feltölti egy hónapra – véli Szabina, aki már egy lopott éjszakának is örül. – A gyerekeknek sok a két nap, de egy nap bele szokott férni. Ilyenkor külföldön vagy belföldön elmegyünk valahova, vagy csak vacsorázunk egyet.

A lényeg csak annyi, hogy kettesben legyünk, mert a mindennapokban jövünk-megyünk, mindenkinek megvan a maga dolga, nincs elég idő egymásra.

„Azért vannak reggeleink is kettesben, amikor a gyerekek már oviban, suliban vannak, és hazaérve még van egy órácskánk. Ilyenkor leülünk kávézgatni, beszélgetni, ez már ilyen kialakult szokásunk, és tök jó. Ilyenkor csak egymásra koncentrálunk” – teszi hozzá a kajakos.

„Az emberek irigyek”

Az újra egyesült Kucsera család sokaknak ad reményt, ugyanakkor akadnak, akik még mindig nem hisznek a tartós boldogságukban. Szabinát ugyan hidegen hagyják a pletykák, a kajakost viszont bosszantja, hogy vannak, akik bele akarnak rondítani az idillbe.

Sokan próbálják tönkretenni a boldogságunkat. Emberek az online térből és a való életből is, akár régi ismerős… Tényleg ritka, ahogy mi Szabival helyre hoztuk a házasságunkat, és sajnos az emberek irigyek. Meg nem is értik, és nem is hiszik el… Jönnek azzal, hogy úgyis megcsalom, sőt már meg is csaltam.

Tápai Szabina elnézőbb azokkal, akik nem értik meg őket. „Egyébként a mi házasságunk is pont úgy hullana szét, ahogy a világi házasságok, hogyha az Úr és a hitünk nem lenne – folytatja Szabina, aki látja és érti is, hogy sokaknak furcsa, ami velük történt. – Két éve mi is azt gondoltuk Gáborral, hogy innen nincs visszaút. De volt. Semmi más nem tudta megmenteni a házasságunkat, csak Isten.”

Szabina ma már arról is nyíltan mer beszélni, hogy bár mindkettőjüknek voltak sérelmeik, azért benne nőként némelyik nagyon mély nyomot hagyott.

„Ezt sem szokták érteni, de az Úr elvitt mindent. Ő ugyanis azt mondja, ’tedd a terhed elém.’ És mi Gáborral, ha jön egy nehézség, akkor odatesszük elé, és arra ő mindig hoz valami megoldást. Mi ezt hisszük, és látjuk is.

Isten begyógyította bennem azokat a sebeket is, amiket egy világi nő legbelül sosem tudna megbocsátani a férjének, és veszekedéseknél biztosan újra ás újra a fejéhez vágná

– vallja be az édesanya, aki szerint minden kapcsolat menthető lenne Istennel karöltve.

„Nem vagyunk hittérítők”

Próbálnak is segíteni másoknak, egyelőre csak keresztény közösségben. „Szoktak minket hívni előadásra, és akkor mesélünk. A jövőben szeretnénk is majd egy ilyen közös előadást. Sokaknak ez még ciki, pedig mi nem vagyunk hittérítők.

Teljesen normális emberek vagyunk, normális élettel: mi is elmegyünk barátokkal ide-oda, és már mértékkel, de mi is szoktunk szórakozni, szóval egész egyszerűen csak van egy erős belső hitünk, értékrendszerünk, amivel éljük a mindennapjainkat.

A gyerekeikre nem erőltetik a vallásos életmódot, de csemetéik akaratlanul is részesei a hitüknek, hiszen hallják, amit a szüleik beszélnek, érzik, miben hisznek.

„Mi csak példát mutatunk. Például van egy 4-5 perces napi ige, amit reggel, a kocsiban szoktam hallgatni, és Beni is szereti. A lányok meg sokáig nem is tudták, hogy amiket imádnak Szabinával énekelni, azok dicsőítő dalok. Mára tudják, hogy ezek a zenék tele vannak bibliai tanítással. Persze attól még, hogy Istennel éled az életet, ugyanúgy vannak nehézségeid, csak ha hiszel benne, hogy ő megoldja, és végül minden a javadra válik, sokkal könnyebben át fogsz lendülni ezeken – véli a kajakos, akinek nincs kétsége a happy end felől. – Boldogok vagyunk, és hiszem, hogy Szabinával mi már együtt öregszünk meg.”