Tíz esztendeje még sokan azt hitték, a 16 év korkülönbség és a körülöttük kavargó előítéletek hamar véget vetnek szerelmük­nek. Polyák Lilla és Gömöri András Máté azonban azóta is egymás mellett, boldogan élnek – ma már Kanadában.

Szerelmüket a kezdetektől körülvette a kétely, főleg a 16 év korkülönbség, illetve Polyák Lilla frissen lezárult házassága miatt. De az sem segített, hogy Gömöri András Máté 24 éves volt, amikor összejöttek. A barátok, a kollégák, próbálták lebeszélni őket a másikról. Ők mégis egymást választották. Azóta tíz év telt el, már nem kell bizonygatniuk semmit.

Gáláns gesztusok

Pedig a történetük nem egyik napról a másikra kezdődött, ezt épp egy évtizede a Bestnek adott első közös interjújukban mesélték el. Évek óta ismerték egymást, de megmaradtak a köszönésnél. Aztán jött a Marie Antoinette­ próbája, amelyben szerelmeseket alakítottak. Máté már az olvasópróba előtt kávézni hívta Lillát, de a színésznő rendre nemet mondott.

Azonban a férfi nem adta fel. Talán mert Máténak megjósolták: szerelmes lesz. „Egy barátom kártyát vetett nekem, és azt mondta, egy hónap múlva megtalálom a szerelmet. Kinevettem, de igaza lett. A Marie Antoinette-et próbáltunk, és szerintem Lilla hülye kis gyereknek nézett, mégis minden alkalommal egyre tovább maradtunk, és már nem a darabról beszéltünk. Tisztában voltam a köztünk lévő korkülönbséggel, de azzal is: egy tízessel érettebb vagyok a koromnál. Ez Lillának is feltűnt.”

De kellettek az apró, gáláns gesztusok. „Mivel soha nem jött el velem kávézni, így egyik nap vettem neki egy termoszt, benne volt a kedvenc kávéja, és letettem a színház portájára” – mesélte Máté.

A kedvességek pedig célba értek. „Apró figyelmességek voltak ezek, amelyektől én elszoktam, és igen, jólestek – vallotta be Lilla ugyanebben a közös Best-interjúban.

Falat építettem magam köré, s ma már tudom, Máté elkezdte lebontani ezt… De én nem akartam ezt a szerelmet észrevenni

– emlékezett Lilla, aki akkor még próbálta a darabra fogni az egyre erősebb érzéseit.

„Éreztem a szenvedélyt. Azt, hogy istenien éreztem magamat vele, vágytam arra, hogy beszéljek vele, lássam őt… De mindezt ráfogtam a darabra, hiszen szeretőket játszunk.” Aztán egy bulin elcsattant az első csók. „Egy ponton nem tagadhattam tovább magamnak.”

Fő az őszinteség

Amikor kiderült, egy párt alkotnak, megérkeztek a kétkedő hangok. Komoly lehet egy ilyen kapcsolat? Nem csak fellángolás ez?

Máté nem bizonytalanodott el. „Akkor már tudtuk, szép, igaz, működőképes szerelem van kettőnk között, amit mindketten komolyan veszünk.”

Polyák Lilla pedig később így fogalmazott:

A kételkedők nem elválasztottak minket, hanem megerősítették a kapcsolatunkat. Összekapaszkodtunk, egy család lettünk.

Összeköltöztek, és Lilla Homonnay Zsolttól született két fia, Zsombor és Bulcsú is elfogadta Mátét. „Nem vagyok az apjuk, sem a bátyjuk, inkább nevelőapának mondanám magam. Jól megvagyunk” – fogalmazott.

A mindennapok persze nem voltak mindig békések. „Ritkán vitatkozunk, de akkor hangosan. Egy ideig kiabálunk, csapkodunk, aztán megfogjuk egymás kezét, és szent a béke.”

Lilla szerint azonban épp az a fontos, hogy semmit ne hagyjanak kimondatlanul. „Ha valamit a házasságomban megtanultam, az az, hogy nem szabad a gondokat a szőnyeg alá söpörni.”

„Végre nő lehetek”

A kapcsolatban Lilla is megváltozott. „Lágyabb lettem. Korábban előfordult, hogy én hordtam a nadrágot. Most nem így van, élvezem, hogy Máté mellett nő lehetek.”

A színésznek pedig épp a múltja miatt volt mindig természetes az idősebb nők társasága, és az is, hogy a családért tenni kell. „Gyerek voltam, amikor édesanyám elhunyt, és 16, amikor édesapám is követte őt. A haláluk közötti öt év igazi kiképzés volt – mesélte egykor. – A bátyáim akkor már nem laktak velünk, ketten voltunk édesapámmal. Ő szív- és cukorbeteg volt. Nekem kellett odafigyelnem a gyógyszereire.

Tizennégy évesen megtanultam főzni. Munkát vállaltam, dolgoztam csirketelepen, az építőiparban, és jártam kukoricát címerezni. Volt idő, hogy nem volt áram a házban, és gyertya mellett tanultam.

Amikor a második tragédia is bekövetkezett, persze volt egy rövid időszak, amikor szétcsúsztam. Punktarajam lett, piros hajam, szakadt bőrkabátot hordtam, négy sor lánc lógott a jobb oldalamon, néha sminkeltem is. De valahogy összeszedtem magam. Elkezdtem aktívan sportolni csapatban is, egyénileg is, a színház is akkor talált meg. És rájöttem, hogy két út van: vagy fel, vagy le.”

Lilla így tehát egy olyan férfit talált, aki nemcsak rajongott érte, hanem figyelt rá, gondoskodott róla, és valódi társa akart lenni. És aki nagyon tudott szeretni.

A szüleim kimutatták a szeretetüket. Nem volt tabu a csók, a puszi, az ölelés. De apám és köztem sem. Mondta is, hogy szeret, de volt egy közös kézjelünk, ami azt jelentette ’szeretlek’. Lillának ugyanilyen kézjellel mondom, hogy szeretem, s ő is nekem…

Viszlát, sztárság!

Már kapcsolatuk első éveiben szóba került a közös gyermek. Máté akkor úgy fogalmazott: „A hagyomány úgy kívánja, hogy baba csak esküvő után jöhet.”

Lilla hozzátette: „Ez soha nem volt kérdés, tudtuk, hogy szeretnénk gyereket. Pláne, hogy ehhez minden adott.” Az élet azonban másképp alakult. A közös gyermek végül nem született meg. Ez az egyik olyan vágyuk, amely nem teljesült.

Idővel hatalmas fordulatot vett az életük: a reflektorfényt, a hazai sztárvilágot maguk mögött hagyva, Kanadában kezdtek új életet, és egymást támogatva felépítették az ottani életüket.

Igen, soha nem unatkoztak, újabb és újabb kalandok és élmények követték egymást. Talán nem véletlenül, hiszen Máté így fogalmazott:

„Az idő múlik, és észre kell venni a sunnyogó ördögöt, ami a napi rutin. Ezért kell tettekkel, ötletekkel tenni és emlékezni arra: a mi házasságunk egy csoda, s hogy ezt a csodát meg is kell tartani!”