Pillanatok alatt megnevetteti a közönséget, de amikor a fiairól beszél, a standupos hangjából eltűnik a könnyedség. A humorista a Csak Szabadon csatorna Nincs Kamu! című podcastjában régi barátjának, Ábel Anitának mesélt a családjáról, a házasságáról és arról a kudarcról, amelyet sokáig még a sikerei sem tudtak teljesen feledtetni.

A Gór Nagy Mária színitanodában indult Ábel Anita és Janklovics Péter barátsága. ­Anita ma is emlékszik, hogyan szórakoztatta társait Péter a próbák szüneteiben: hol Heródes dalát adta elő a Jézus Krisztus Szupersztárból, hol Ganxsta Zolee bőrébe bújt. A rögtönzött produkciókhoz olykor alkalmi táncosokat és egy partvist is kerített. Már akkor nehéz volt mellette komolynak maradni, ahogyan most is szinte minden kérdésre adott válaszában megbújt egy poén. A családjáról mesélve azonban azt is megmutatta, milyen kétségek gyötrik, amikor véget ér az előadás.

„Ma se találkoztam a gyerekekkel…”

A sok fellépésnek ugyanis ára van, és Péter pontosan érzi, hogy a távolléte a családjának se egyszerű. Két fiú apukájaként nehéz számára, amikor egymást követik a munkával töltött esték.

Rengeteget dolgozom, keveset vagyok otthon, és ez nekem mindig nagy fájdalom

– vallotta be. Miközben egy vidéki művelődési házban készül az önálló estjére, sokszor azon jár az esze, mi történik otthon. – A gyerekeket nem én fektetem le, ma se találkoztam velük, csak legfeljebb addig, amíg elvittem őket az iskolába. Hiszen mire hazaérek, a fiúk már alszanak.”

Pedig Ábel Anita tudja, Péter már tudatosan visszavett a munkából, ám a humorista így is szigorú önmagához. Arra a kérdésre, milyen apának tartja magát, meglepően őszintén felelt:

Nem tartom magam jó apának, pont ezért, mert keveset vagyok otthon.

Azt sem szépítette, hogy a fáradtság olykor otthon is utoléri. „Megesik, hogy türelmetlen vagyok, ráförmedek a gyerekekre, vagy mellettük ülve a telefonomat nyomkodom, és később rossz érzéssel gondolok vissza ezekre a pillanatokra. Éppen ezért a szabadidőmben igyekszem valóban velük lenni: közös programokat találok ki, elmegyünk valahová, biciklizünk. A ritka szabad óráimban mindenekelőtt a fiaimat választom.”

Az első éjszaka varázsa

Janklovics Péter szülei korán elváltak. Édesapjával ettől még jó volt a kapcsolata: egy időszakban minden reggel ő vitte iskolába, kamaszként pedig hozzá is költözött, amikor megszaporodtak vele a gondok.

Saját gyerekeivel kapcsolatban nagy ajándéknak tartja azt a családi biztonságot, amelyet feleségével együtt adhatnak meg.

„Nekik egy ilyen nagyon nyugodt háttérországuk van” – fogalmazott. Örömmel látja, hogy kiegyensúlyozottak, már az óvodában, és később az iskolában is ezt tapasztalta. Az apai kételyei ellenére mindez nagyon megnyugtatja.

Feleségével, Natasával Székesfehérváron ismerkedtek meg. Mindketten a tanodába jártak, de nem ugyanakkor, így a találkozásukra később került sor. Anita nevetve idézte fel, hogy a környezetükben annak idején sokan meglepődtek a pároson, és nem jósoltak hosszú jövőt a kapcsolatnak.

Péter ezt is öniróniával fogadta: „A mai napig nem tudom, hogy történt, és én is csodálkoztam ezen.” A felesége elmondása szerint a humora mellett azzal hódította meg, hogy jólelkű, kedves, rendes ember.

A magasságkülönbségükből persze máig születnek viccek. Ha Natasa magas sarkút vesz fel, és arra kéri, húzza ki magát, Péter rögtön visszakérdez: attól ugyan mi változik?

Mint elárulta, nekik az összejövetelük dátuma az igazán fontos. Október ötödikéről hatodikára virradó éjszaka kezdődött a közös történetük, hét évvel az esküvő előtt. A házassági évfordulóval már lazábban bánnak.

Hétszer mondtak neki nemet

Bár ma sokan a Sziget-reklámból és humoristaként ismerik, a siker előtt hosszú évekig várta a lehetőségeket. „Azt szoktam mondani, hogy Zalaegerszegen a színház ’vezető statisztája’ voltam, de a legkisebb feladatban is igyekeztem a legjobbat nyújtani.

A Színművészeti Főiskolára hétszer felvételiztem, sikertelenül. Ez sokáig fájó pont maradt. Úgy éreztem, diploma nélkül újra és újra bizonyítanom kell, hogy komolyan vegyenek.

A sérelmet végül egy beszélgetés segített elengedni. Her­czeg Adrienn színésznő egyszer megkérdezte tőle, van-e hiányérzete. Péter akkor belegondolt, hová jutott, és ráébredt: valójában nincs. „Igazából lehet, hogy így alakult jól” – mondta.

A színpadot ma is annyira szereti, hogy egy jó előadás számára feltöltődés. Más foglalkozást nem is tudna elképzelni: „Nekem sosem volt B tervem.”

A sikerek és a családalapítás mellett valamire különösen büszke: úgy érzi, belül megmaradt annak az embernek, akit Anita a tanodában megismert. „Ha bármit is érdememnek tartok, szerintem ez az.”