Babits Marcellina szaxofon helyett most tollat ragadott. Regényt ír kalandos életéről, és a boldog percek felelevenítése mellett feltett célja leleplezni a zenei világ egyes szereplőit.

Énekes, szaxofonos, elektronikai műszerész, divattervező, hangképző tanár… Csak néhány Marcellina foglalkozásai közül. A repertoár pedig tovább bővül, ugyanis most könyvet ír.

Terápiás hatás

Dalszövegeit eddig is rendre ő jegyezte, és novellákkal is kísérletezett az elmúlt években. Most viszont regény készül. A főszereplő nem ő maga, a történet mégis nagyban az életéről szól. Ráadásul sokan magukra ismernek majd a leleplező sorokat olvasva.

„Teljesen felborult az életem. Ma is reggel 8-ig írtam a regényemet. Orvosnál nem jártam, de azt hiszem, mosolygó depresszióm van. Nem tragikus a helyzet, teszem a dolgom, mint eddig. De a regényírás egészen furcsa állapotba helyezett. Sokszor éjszaka fog el az ihlet, és ilyenkor reggelig írok. Utána pedig órákig csak ülök csendben a szobában, megszólalni sem esne jól. Másnap pedig nem tudok felkelni, használhatatlan vagyok. Persze van, amikor néhány óra alvás után sikerül megráznom magam, és megyek előre.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire terápiásan hat majd rám, ha felidézem a múltamat.

Lesz szó a berlini fal leomlásáról vagy éppen a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásról, amit én Amerikában éltem át, és teljesen kifordította a sarkából az életemet. Mintha elindítanék egy filmet, úgy látom magam előtt az évtizedekkel ezelőtti jeleneteket is. Furcsa, mert a mostani életemben rengeteg mindent elfelejtek, de ezekre most is kristálytisztán emlékszem.”

Anafilaxiás sokk

Bár a történet részben fikció, a szereplők zömét valós személyek ihlették. „Lesz majd szó politikáról, botrányokról, gyilkosságról is.

A fikcióval tarkított életútregényben konkrétan nem nevezek meg senkit, de biztosan lesz, aki magára ismer, és talán fejfájást is okoz neki, hogy leleplezem róla az igazságot.

De nem aggódom emiatt, épp ez a cél. Nemrég volt egy halálközeli élményem, ami ráébresztett, hogy nem vihetem sírba mindazt, amit tudok” – mondta. Néhány hónapja ugyanis egy súlyos, majdnem halálos allergiás anafilaxiás reakció lépett fel nála. Ráadásul év elején hiánycikk lett az a speciális gyógyszer, amit szed. A pirulák nélkül az emésztése nem működne rendesen, nélkülük végletekig legyengülne, és állandó kórházi ellátásra szorulna, nagy fájdalmai lennének.

Udvarlóból nincs hiány

A regényírás tehát egyszerre felszabadító és megterhelő folyamat számára. „Hála istennek, van, aki mellettem áll most is. A családom, a testvéremék, a közeli barátaim, férfiak és nők egyaránt.” Marcellina kérdésünkre azt is elárulta:

Udvarlási szándékkal is közelítenek felém, nem panaszkodom. De ezt a helyén tudom kezelni.

A női és férfi energiáknak áramolnia kell egymás között, ez oda-vissza jóleső érzés, ezt tartom normálisnak.”

S ha már férfiak: „Nem vagyok elveszett, ha égőt kell cserélni, vagy valamit meg kell forrasztani. De most vannak munkák, amihez mesteremberre lenne szükségem. Ezúton is felhívom minden Szentendre közelében élő mesterember figyelmét, hogy itt vagyok, és várom szeretettel, aki szakszerűen segít a ház körül, például a viharkárok okozta problémáknál” – nevetett a 70 felett is kirobbanó formában lévő énekesnő.