Egyszerre jött jókor és rosszkor T. Danny életében, hogy szerepet kapott Dobó Kata új filmjében. Egyrészt eddigi talán legnehezebb időszakából próbált épp kilábalni, másrészt a feladat, illetve a stáb kapaszkodót, motivációt jelentett neki a gyógyulásában.

A Még egy kívánság című új magyar film két szereplője, Hermányi Mariann és T. Danny voltak a Háttér Story podcast legutóbbi adásának vendégei. A rappernek ez volt az első játékfilmes szerepe.

„Régi álmom volt belekóstolni a mozi világába, és a forgatás után még inkább felbátorodtam – ez talán tényleg egy járható út lehet számomra! Nyilván ezt amiatt is érzem, mert jók voltak a visszacsatolások a stábtól, illetve a rendezőktől is. Már kis koromban is imádtam a filmeket. A forgatáson épp ezért mindent kicsit csodálkozva néztem, mint egy kisgyerek.”

„Hamarabb le tudtam zárni a múltat”

Dani az utóbbi időben már nyíltan beszél lelki küzdelmeiről, illetve a kábítószerrel való harcáról. Nem tagadja, ez a filmszerep pont a legnehezebb időszakának a végén találta meg.

Egyszerre jött jókor és rosszkor. Épp egy elég megterhelő perióduson voltam túl, ezért nyilvánvalóan kicsit össze kellett kapnom magam. Igyekeztem fókuszálni a feladatra, és odatenni magamat, amennyire csak tudtam. Közben azért mentálisan nem feltétlenül voltam abban az állapotban, ahol lennem kellett volna, vagy lehettem volna…

Többfelé voltam fejben, nyilván a gondjaimmal is küzdöttem, meg a saját kis világommal is, de alapvetően egy szerető közösség vett körül. Jó kollégákkal találkoztam. Szerencsére sikerült a forgatás. Persze mindig lehet jobban dolgozni, és persze lehetett volna még tökéletesebb alkalom is, de szerintem segített nekem ez a munka abban, hogy hamarabb le tudjam zárni a múltamat.”

„A saját elvárásaim a legkeményebbek”

Danny azt is elárulta a Háttér Story podcastban, hogy a siker feldolgozásában neki mi volt a legnehezebb.

„Önmagam elviselése… Mert igazából nem az a legnehezebb ebben, hogy másoknak megfelelj, hanem a nap végén az, hogy te magadat is szeresd annyira, hogy ezt az egészet el tudd viselni – mondta Dani.

Maximalista vagyok, nemcsak a munkában, hanem a hétköznapokban, sőt az érzelmeimmel kapcsolatban is, ezért aztán sokszor nehéz megfelelni a saját elvárásaimnak, de már jóval előrébb járok az önszeretés útján. Szeretem magam. Nyilván voltak olyan pillanatok, amikor ez nem annyira sikerült, de mindenkinek van ilyen az életében. Most is sok dolog van, amiben vágyom a fejlődésre, de szeretek élni. Viszont fejlődni mindig lehet, és szerintem kell is.

„Sokat beszélgetek önmagammal”

Az interjú egy pontján az is szóba került, ki mennyire tud segítséget kérni, amikor szüksége van rá. „Nem szokásom – árulta el Danny.

Nekem valahogy nem kényelmes a segítségkérés. Elég makacs ember vagyok, és a saját problémáimat világéletemben többnyire én oldottam meg. Vagy nem oldottam meg, de hogyha elrontottam, akkor én rontottam el. Kicsit az a fajta ember vagyok, aki már elfogadja a segítséget, főleg az elmúlt pár év történései után, de alapvetően szeretem magam megtanulni a dolgokat, magam elhibázni és magam helyrehozni őket.

Nekem is ott van egy szerető család, meg a szűk baráti köröm, akiknek egyébként rengeteget köszönhetek, és akik nagyon sokszor ott voltak nekem. Ám az utóbbi években már tényleg arról szól az én személyiségfejlődésem, hogy igyekszem a saját hibáimat elemezni. Sokat beszélgetek magammal, és próbálom úgy elemezgetni a lelkemet, hogy mi van velem, hol tartok, most mit csinálok, miért csinálom, miért érzem azt, amit érzek... Ha szomorú vagyok, akkor miért vagyok szomorú, ha boldog vagyok, akkor miért vagyok boldog, vagy éppen miért nem vagyok elég boldog. Szóval szeretem önállóan megoldani ezeket. Persze van egy olyan pont, amikor már nem bírsz magaddal, illetve nem vagy elég magadnak, olyankor azért jól jön a szerető közösség, és az a visszajelzés, amit tőlük kapsz. Megértettem: az embernek sokat kell beszélnie a barátaival és a családjával.”