Egy monodrámában ölti magára a legendás színésznő, Fónay Márta alakját Bajor Lili. A szerep különleges kihívás számára, hiszen egyetlen óra alatt kell végigkísérnie a nézőket egy asszony egész életén. Közben egy olyan ember történetével találkozott, akiben saját magára is ráismert.

Nehéz élete volt – mondta egyszer Fónay Mártáról legjobb barátnője, Csala Zsuzsa. A három szó egyszerre foglalja össze a legendás színésznő sorsát és azt a különös ellentmondást, amely Fónay pályáját végigkísérte: miközben országosan ismert lett, és közel száz filmben, illetve tévéfilmben szerepelt, tehetségét sokáig nem úgy ismerték el, ahogyan megérdemelte volna.

Anya- és nagymama­szerepeket kapott

Most Bajor Lili bújik a bőrébe A kert című monodrámában. Az előadás Fónay gyermekkorában kezdődik, majd ötévenként ugrik előre az időben, egészen az idős színésznő életének végéig.

Lilinek ezért nemcsak egy karaktert, hanem egy egész életet kell megformálnia. „Az egyik legnagyobb nehézség és kihívás, hogy egy órán át lekössem a nézők figyelmét” – mondja a színésznő, akinek minden egyes életkorhoz más lelkiállapotot, más energiát és más jelenlétet kell megtalálnia.

Fónay Márta 1914-ben született Vácon nagypolgári családban. Már gyerekként felfigyeltek színészi tehetségére, 1935-ben diplomázott, két évvel később pedig már filmezett.

Pályája során számtalan emlékezetes figurát alakított. Tóthnéként A Noszty fiú esete Tóth Marival, Poldi néniként az Égigérő fűben, Mariskaként pedig az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben vált felejthetetlenné.

Csakhogy éppen ezek a szerethető, gyakran anya- és nagymamaszerepek jelentették később a korlátait is.

„Szerintem Fónay Márta méltatlanul sokat volt parkolópályán, és igazából csak a halála után döbbentek rá, micsoda színésznő is volt valójában” – véli Lili.

Kígyót melengetett a keblén

Talán éppen ez az egyik legfontosabb pont, ahol a fiatal színésznő magára ismer a legendás elődben.

„Én is érzem ezt. Sokszor én vagyok a vicces, megbízható, kicsit esetlen lány, és ebbe a skatulyába engem is könnyű beletenni. Pedig van egy drámai oldalam is, amit már megmutattam, és szeretném ezt még inkább megmutatni. Jó lenne kitörni abból a szerepkörből, amibe engem is beskatulyáztak.”

Így aztán, ha Fónay Márta most ott ülhetne mellette, Lili leginkább azt kérdezné tőle: ki lehet-e törni abból a szerepből, amit mások osztottak ránk?

Fónay végtelenül alázatos nő volt. Még a mellőzöttségét is alázattal viselte, miközben annyira tisztelte a szakmáját, hogy elfogadta azokat a szerepeket, amelyeket adtak neki. Magánéletében pedig rendkívüli módon ragaszkodó és hűséges volt.

1942-ben ment férjhez Kanyó Lászlóhoz, akit a háború után tíz évig hiába várt haza. A férfiról sokáig azt hitte, nem tér vissza, majd egy napon mégis becsöngetett: hadifogságban volt.

A házaspárnak nem született gyermeke, ezért Fónay a környékbeli gyerekekkel foglalkozott, sütött-főzött nekik. Kollégái szerint a hétköznapokban is olyan szeretettel fordult hozzájuk, mint Poldi néni az Égigérő fűben.

Később azonban élete egyik legnagyobb csalódása éppen egy olyan fiúhoz kötődött, akit gyerekként ő és barátnője, Dajka Margit is szeretettel vett körül: gyermekgyilkosságért és nemi erőszakért felakasztották. A történtek mélyen megrázták a színésznőt, és élete végéig elkísérték.

Gyerekeket tanít

A legjelentősebb párhuzam ­Fónay és Lili között az, hogy a 30 éves színésznő saját magát is hűséges embernek tartja. „Hűséges vagyok a barátaimhoz, a teátrumhoz, a munkahelyemhez és a szerelemhez is. Fónay Márta is nagyon hűséges volt, ő megvárta a férjét, kitartott mellette. Én is ilyen vagyok, az igazit azonban még keresem.”

Miközben Lili most Fónay életét játssza, valamint a Csoportterápiát próbálja a Pinceszínházban, továbbra is több lábon áll. Csapatépítőkön is dolgozik, és továbbra is vezet drámaszakkört egykori iskolájában.

A gyerekek között különösen jól érzi magát, alsósokkal inkább játszanak, a felsősökkel már színdarabokat is létrehoztak.

„Nagyon szeretek a gyerekek között lenni. A legszebb visszajelzéseket is tőlük kapom – mondja Lili, aki a Covid alatt, a színházak bezárása idején takarítást is vállalt, és néhány idős embernél azóta is megmaradt ez a munka. – A munkamorált, hogy dolgozni kell, a szüleimtől, otthonról hozom. Soha egy percig sem merült fel bennem, hogy ne dolgoznék.” Ahogyan Fónaynál sem merült fel soha, hogy ne a dolgozzon…