Hazai sztár

„Távol áll tőlem az önsajnálat” – Így van most az áttétes daganattal küzdő Dorogi Barbara

Barbara nagyon hálás a barátainak Story / Archív
Barbara nagyon hálás a barátainak

Énekhangja még nem a régi, és ha tükörbe néz, sem azt a nőt látja, akit szeretne. Lett azonban egy lelki társa, aki nemcsak fogja a kezét az embert próbáló úton, de boldogságot is csempész a nehéz mindennapjaiba.

Dorogi Barbara ­musicalszínésznőnél május végén diagnosztizáltak májáttétes vastag­béldaganatot. Az énekes-­színésznő jelenleg is komoly orvosi kezelések alatt áll, a harmadik kemoterápiás kezelése után most a CT-eredményben bizakodik, hogy a tumor zsugorodott annyit, hogy operálható legyen.

Akár az ikertestvérek

Ellenkező esetben tovább kell folytatni a kemoterápiát, de bárhogy alakul, Barbara hite a gyógyulásban rendíthetetlen. „Mindennap azért imádkozom, hogy amit rám mért a Jóisten, azt méltósággal tudjam viselni” – kezdi Barbara. Életvidám, mosolygós hangon meséli, hogy barátnője, Szentpéteri Eszter mivel lepte meg.

Eszter minden nehéz pillanatban ott volt Barbara mellett Story / Archív
Eszter minden nehéz pillanatban ott volt Barbara mellett

„Apróságnak tűnik, pedig nem az. Ott volt, amikor parókát választottam, majd meglepett azzal, hogy olyan frizurát vágatott magának, amilyen a póthajam. Most olyanok vagyunk, mint az ikertestvérek. Persze ott volt akkor is, amikor letoltuk a hajamat. Nem volt könnyű megbarátkozni a látvánnyal. Ez a betegség meglátszik az ember bőrén, süt a tekintetemből.

De a hitem a gyógyulásban nagy. És ezek a baráti gesztusok nagyon sokat adnak.

Persze először arra készült, ő is kopasz lesz, csak megkértem, azt ne tegye még az én kedvemért se. De vele valahogy minden olyan természetes, hihetetlenül könnyen egy hullámhosszra tudunk kerülni” – meséli Barbara.

Tabutéma

Barbara tabukat döntöget, amikor arról mesél, egy ilyen betegségnél nincs könnyű helyzetben a gyógyuló és a környezete sem. „Mindenkinek meg kell tanulni ezt a helyzetet jól kezelni annak ellenére, hogy mindenki másképp éli meg. Nekem a habitusomtól távol áll az önsajnálat. Igaz, hogy legutóbb két hét is eltelt, mire a kezelés után visszatért az erőm, de akkor sem volt rossz gondolatom, türelemmel viseltem a kezeléseket, és a körülményekhez képest derűs tudtam maradni. Persze a legrosszabb napok testileg-lelkileg kimerítenek.

Nem szépítem, még vizet is alig bírok inni olyankor, beszélni sincs mindig erőm.

És aztán ezt követi a felívelő szakasz, mint amilyen a mostani” – árulja el a színésznő, akinek barátai gálakoncertet szerveztek.

Dorogi Barbara és Szentpéteri Eszter mindig számíthatnak egymásra Story / Archív
Dorogi Barbara és Szentpéteri Eszter mindig számíthatnak egymásra

Idegbénulás nehezíti az állapotát

A napi rutinban, abban, hogy eljuthasson a vizsgálatokra, mindig van segítsége. Minden törődésért hálás. „Egész életemben igyekeztem úgy élni, hogy másoknak adjak. És lám, az élet visszaadja: mert rengeteg barát vesz körül, érzem az őszinte szeretetüket. A két legfőbb támaszom mind közül Magdi és Eszter. Magdi a Balatonról jár hozzám, egészséges ételeket főzni és tanítani, mit mivel egyek. Eszter a vizsgálatokra is segít eljutni, és most épp sétálni járunk.

Sajnos egy idegbénulás miatt nem úgy működik az egyik lábam, mint kellene. Ezt okozhatja a tumor, a kemoterápia, egyelőre vizsgálják, de Eszterre támaszkodva tudom, hogy nem eshetek el. És nem csak fizikai értelemben áll mellettem.

Eddig is nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, de amióta megbetegedtem, valahogy még nagyobb értelmet nyert a közös formációnk, a B. E. Soulmates jelentése. Nagyon jó érzés kimondani, hogy nekem ő tényleg a lelki társam, a mostani állapotomban ez a legdrágább kincsem.”

A gálán egykori osztályfőnöke, Szinetár Miklós mellett ült Story / Forgács Bea
A gálán egykori osztályfőnöke, Szinetár Miklós mellett ült

Sikeres volt a gála

Szentpéteri Eszter, Pintér Tibor és társulata, a szakma, valamint korábbi tanárai azonnal a segítségére siettek. A Kincsem Parkban szervezett gálakoncert sikeres volt. „Sajnos úgy alakult az életem, hogy nincsenek anyagi ­tartalékaim, és mivel fellépéseket nem tudnék még vállalni, a megélhetésem veszélybe került. Nem szoktam sírni, de azon a gálán, ahogy ott ültem az egykori osztályfőnököm, Szinetár ­Miklós mellett, és láttam azt az összefogást, amit értem tettek a többiek, eleredtek a könnyeim.”