Pásztor Erzsit ünnepelni jöttek össze, sokan el is búcsúztak tőle
Sírás, nevetés, versek, dalok a színpadon és percekig tartó taps a nézőtéren. Így ünnepelték Pásztor Erzsikét 90. születésnapján a Játékszínben.
Az ünnepelt nem igazán volt jól. Az elmúlt időszakban több súlyos betegséggel és műtéttel kellett megküzdenie, több tíz kilót leadott, most is köhögött. De ahogy ez a színészeknél lenni szokott, a színpad megédesíti az életüket: arra a két órára elfeledik minden bajukat, bánatukat, visszanyerik életkedvüket, erejüket. Így volt ezzel Erzsike is.
Pásztor Erzsi ült a színpadon, a fotelben, a kollégái elébe járultak különféle produkciókkal, de ő – szokták mondani – nem sokáig bírt a vérével. Időről időre felpattant, ide-oda „szaladgált”, táncolt, énekelt éppen úgy, ahogy régen.
Ünnepelni jött a népes társaság, de a köszöntő beszédekből az is kiderült, hogy sokan búcsúzni is jöttek.
Többször mondta ugyanis az elmúlt időszakban:
Addig élek, amíg játszom.
Többször bejelentette a végleges visszavonulását, most ez sajnos valóban bekövetkezett. Már megbékélt azzal, hogy soha többé nem tud játszani, mégis az életre szavaz.
Élni jó
– mondta Pásztor Erzsi, főleg, ha ilyen sokan szeretik az embert, akik a 90. születésnapjára a Játékszínben összejöttek.
Így ez az este nemcsak egy életút ünnepe volt, hanem egy nagy, közös szeretetvallomás is: történetekkel, emlékekkel az elmúlt évtizedekből.