Újabb nyolc kiemelkedő előadóművész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjaihoz. Köztük Hegyi Barbara is, aki idén ünnepelte hatvanadik születésnapját, valamint azt, hogy harminc éve a Vígszínház tagja. A színésznővel a díjátadó után, a budapesti Nagymező utcában beszélgettünk.

Barbara, mit jelent önnek az, hogy a közönség beszavazta önt a Halhatatlanok Társulatába?

Hegyi Barbara: Ez a fajta támogatás, szeretet egy csodálatos dolog, igazi megerősítés. De csupán erre a pillanatra szól, mert holnapután már újra dolgozni kell érte. Az én feladatom az, hogy élményt adjak. És hogyha ezt jól tudom adni, akkor örülnek neki, és ez fantasztikus.

Ez a díj a közönség elismerése. Mennyivel jelent ez többet vagy mást, mint egy szakmai elismerés?

H. B.: Nem lehet mondani, hogy több, hanem más. De közben meg mégiscsak egy szakmai grémium teszi meg az ajánlatát, amiből a közönség választhat. Így van egy erős szakmai megerősítés benne, ami nagyon jóleső, és az, hogy ezt a közönség még ilyen módon megtámogatja, hogy tényleg emberek veszik a fáradságot azért, hogy szavazzanak, ez őszintén szólva nagyon megható.

Végignézve itt a Nagymező utcán a halhatatlan művészek lábnyomát, az ön számára ki a valóban halhatatlan?

H. B.: Még nem is néztem végig…

Akkor sétáljunk egyet!

H. B.: Áh, Börcsi (Börcsök Enikő – a szerk.) itt van. Börcsikém, drágám, hát ő például. Sinkó Laci! Istenem. Igen, velük együtt lenni itt csodálatos. Micsoda emlékek jutnak most eszembe. Pedig nem sokon múlt, hiszen azt mondták a legelején, hogy ezzel a hanggal nem sokra viszem színésznőként. Ahhoz képest itt állni, meg kell mondanom, megható.

Mennyiszer jut eszébe ez a mondat? Előbb, a díjátadón a köszönőbeszédében is említette ezt.

H. B.: Miután csinálom az önálló estemet, amiben beszélek ­erről, ez havonta kétszer legalább eszembe jut. Annyira a mindennapokra kell fókuszálni, hogy ez már okafogyottá vált. De azért rosszabb napokon is bevillan. Viszont rosszabb napokon most ez az elismerés fog eszembe jutni először.

Kerek évfordulót ünnepelt Hegyi Barbara

Idén két kerek évfordulót ünnepelt. A születésnapja mellett azt, hogy harminc éve a Vígszínház tagja. Mit jelent önnek a hűség, akár a férjéhez, Zoránhoz, akár a teátrumhoz, akár a barátaihoz?

H. B.: Nekem evidens. De ez lehet, hogy gyávaság. Tehát nem akarom fényezni magam.

Az, hogy harminc évig tagja a Vígszínháznak, az gyávaság lenne?

H. B.: Igen. Lehet, hogy gyávaságból nem mentem el onnan. Közben azt gondolom, hogy a hűségen, tehát a megszokáson túl a lojalitás, a szeretet, tudom csupa közhely, de mind benne van. És hát a társulat a családom. Én oda hazamegyek.

Ugyanakkor van egy másik családja is. Lánya elkísérte, és azt mondta, nagyon büszke önre. Gondol olykor arra, hogy a következő „nagy szerepe” a nagymamaság lehet?

H. B.: Ha ő szeretne anya lenni, akkor én nagyon fogom őt támogatni benne. Nekem tizenkét éves koromig élt a nagymamám, de ő nem volt az a klasszikus nagymama. Rozinak szerencséje van, mert ő a nagyijával nőtt fel. Amúgy a férjem lányának, Szandrának, aki szintén elkísért, már van egy gyereke, aki tízéves, úgyhogy már tíz éve ízlelgetem a nagymamaságot. Habár azt nem mondom, hogy vágyom rá, de olykor eszembe jut. A nagymamaság szerintem egy nagy kaland lesz. Szeretem a kalandokat, akár rosszak, akár jók.

Visszatérve a színházra, mire készül mostanában?

H. B.: A Víg Szalonban október 8-án lesz a Szobatárs című kétszemélyes darabnak a bemutatója, és utána indulnak a Cseresznyéskert próbái. Sok előadásom van, hála a Jóistennek, és azt kell mondanom, hogy szerencsés vagyok, élvezem őket.

Főz, mos, takarít

A színházon kívül jut másra is ideje?

H. B.: Igyekszem, hogy legyen. Élvezem, hogyha több dolgot tudok egyszerre csinálni, de ez nagy kihívás is.

Honnan veszi mindehhez az energiát?

H. B.: Baló Péter egyszer azt mondta, hogy elemről vagy hálózatról. De valójában a családomból.

Milyen odahaza Hegyi Barbara, főz, mos, takarít?

H. B.: Mindezt igen, néha egyszerre. Persze van segítség, mert külön nem nehéz lenne, de kiveszem a részemet a házi munkából. Még a kertben is.

Pár hét múlva kiültetheti a tulipánhagymákat.

H. B.: Tavasszal lusta voltam kivenni a hagymákat, pedig olyan szép tulipánjaim voltak. Na, de majd tavasszal meglátom. Habár ennyire ne sürgessük az időt! Élvezem, ami van, most ezt a díjat, melyet még egyszer köszönök.