Sokak megdöbbenésére az egykori szépségkirálynő is szerencsét próbált a Megasztár válogatóján, ahová egyetemista lánya is elkísérte. Ott volt a kulisszák mögött is, ám a kamerák nem mutathatták. Kizárólag a Story magazinnak meséltek kapcsolatukról.

Bálint Antónia születése pillanatától óvja a nyilvánosságtól a lányát. Először és utoljára óvodás korában mutatta meg, ma pedig már felnőtt nő: első éves egyetemista. És a Mega­sztár kulisszái mögött izgult édesanyjáért.

Tudja, min ment keresztül

Ha valaki, Toncsi lánya pontosan tudja, milyen régi vágya vált valóra az édesanyjának azzal, hogy énekelni kezdett. Az előadói babérokra törő egykori szépségkirálynőnek pedig rengeteget jelentett, hogy lánya ott volt mellette. „A legboldogabb anya vagyok, hogy a lányom elkísért a Megasztárba. Hogy velem volt, pedig nem kértem meg rá. Persze kikerekedett a szeme, amikor először meghallotta, mire szeretnék vállalkozni. Agyonféltjük egymást kölcsönösen, így az első gondolata az volt, biztos vagyok-e benne, hogy ezt akarom. Azóta látja a rengeteg támogató hozzászólást, véleményt rólam, és talán még mindig nem hiszi, ahogy én sem, hogy engem ennyien szeretnek az országban. És most végre tényleg elindultam egy olyan úton, amire legalább húsz éve vágytam. A legjobban a lányom tudja, min mentem keresztül emiatt, milyen nagy bátorságpróba volt ehhez az első lépéseket megtenni. Reméltem, ha ezen a mentális ’játékon’ most sikerrel átmegyek, ha a félelmemet legyőzve megteszem az első lépést, az óriási előnyt jelent majd a jövőmre nézve. Így lett” – mesélte.

„Igazi, természetes szépség”

Antónia néhány hónappal ezelőtt is épp a Story magazinnak mesélt arról, milyen nehéz időszakon ment keresztül. Édesanyja elvesztése után az édesapja is beteg lett, műteni kellett. Mire a férfi felgyógyult, Toncsi egészsége rendült meg. Eleinte nem tudhatták, merre fordul a rettegett betegség, de megfogadta, soha többé nem szeretné a gyermeke szemében látni azt a félelmet, mint akkor, amikor őt tolták a műtőbe. Toncsi jól van, de egészen más szemmel néz már a világra, mint azelőtt. Rájött, az élet túl rövid ahhoz, hogy a félelmek hosszú évtizedekre megbénítsák. Azóta újra énektanárhoz jár, feltöltötte a közösségi oldalára az első dalait, és immár a második koncertjére készül. Babi pedig drukkol érte a háttérből. „Soha semmit nem erőltetünk egymásra, de jólesik, hogy most fogja a kezem. A kettőnk kapcsolata mindig is különlegesnek számított. Túlzás nélkül állítom, tündérmesébe illik az életünk. Már egész kicsi korától más szemléletben neveltem, mint anno engem a szüleim. Igaz, én nagy forradalmár voltam, de engem szinte bezártak, amikor én annyira menni akartam. A kamaszkorát azonban úgy úsztuk meg, hogy otthon szeretett lenni a leginkább. Tanult, sportolt és hála istennek, megmaradt annak a természetes szépségnek, amilyennek szerintem egy ilyen idős lánynak lennie kell. Talán ebben is jó példával jártam előtte… Mert nem is voltak soha ­emiatt nagy összeveszéseink. Sőt, félévente egyszer ha előfordul, hogy egy oktávval mélyítenem kell a hangomat, mert nem tetszik valami. Akkor elmondom, szerintem hogy helyes, de onnantól dönthet bárhogy, én már csak megölelem és szeretem, mert szerintem ennél fontosabb nincs.”

„Szinkron­korcsolyázik a lányom”

Toncsi elárulta, lányának évek óta komoly udvarlója van, a fiatalok ugyanarra az egyetemre járnak, csak más-más szakokra. Babi minden figyelmét a tanulás és a sport köti le mostanában. „A lányom humán beállítottságú, így a reál szakok nála szóba sem jöhettek. És bár most az egyetem rengeteg idejét lefoglalja, büszke vagyok rá, hogy a szinkronkorcsolyázást sem hagyja veszni. Látni már, hogy nála öröklődött igazán a Bálint-gén. Édesapám 225-szörös jégkorong válogatottként már óvodás korában jégre vitte, igaz, akkor még nem gondoltuk volna, hogy egyszer hazai és nemzetközi szinkronkorcsolya- versenyeken látjuk majd viszont ezüst vagy aranyérmekkel a nyakában.”