Másfél évig élt önkéntes száműzetésben kanadai otthonában, és nem jött haza Magyarországra, mert élhetetlennek érezte az előző politikai korszak atmoszféráját. Erről most mesél először. Ahogy arról is, miért és miből vett egy újabb templomot Baranyában.

Két évvel ezelőtt szélsőjobbos lejárató kampány indult ön ellen, ami nem először fordult elő.

Varnus Xavér: Ami történt ellenem, az a holokauszt egyik modern kori megnyilvánulása volt. Régen gázzal öltek, napjainkban karaktergyilkossággal. De tulajdonképpen a végzetes dühömet nem is az ellenem terjesztett hamis vádak alapozták meg, ehhez már hozzáedződtem, hanem az a mocskos lejárató hadjárat, amit párhuzamosan Perintfalvi Rita, az ismert teológus ellen folytattak. Egy nőt, akinek tudományos munkája elismeréseként külföldi doktori fokozata van, méltóságában, a hivatása komolyságában aláztak meg, ami már minden határon túlment. Még az a kevés független magyar sajtó sem nagyon mert kiállni a megtámadottak védelmében. Én viszont bíróság elé vittem a rágalmazókat, így a jog pallosa lesújtott rájuk, és a sérelemdíjakat egy újabb, ezúttal baranyai templom megvásárlására és a mára nagy hírű Bach & Shakespeare fesztiválunkra fordítottam. Ez immár a harmadik templomom.

A Zeneakadémia akkor a koncertjeit is elhalasztotta.

V. X.: A Zeneakadémia akkori vezetése arra hivatkozott, hogy a szélsőjobboldali magyar párt, ki se mondom a nevüket, hisz azt sem érdemlik meg, megfenyegette őket, hogy a koncert idejére hatalmas tömegtüntetést szerveznek. Ettől megriadtak. De most visszahívtak, és októberben két teltházas koncertet adok a magyar muzsika szentélyében. Gyakran eszembe jut az 1936-os történet, amikor Thomas Mannt meghívták Magyarországra, és a Zeneakadémián tartott egy felolvasóestet. A műsor második felében fiatal nyilas suhancok szórólapokat kezdtek ledobálni a karzatról a közönség közé, miközben mindenfajta mocskos dolgokat ordibáltak. A jelenlévő rendőrkapitány be akarta rekeszteni az estet, de Peyer ­Károly, a Szociáldemokrata Párt jelen lévő alelnöke erre azt mondta: nem az estet fogjuk befejezni, hanem a nyilas csőcseléket kell kidobni.

„Apám megsértődött”

Vajon mi az ön ősbűne, hogy mindig valamivel támadják?

V. X.: A kozmopolitaságom miatt mindig előbbre jártam, mint a honi közgondolkodás. Amikor harminc évvel ezelőtt, 1996-ban életem első könyvé­ben egyetlen mondatban leírtam, hogy biszexuális vagyok, ez igencsak társadalmi tabudöntögetés volt. Amikor elkészült a könyvem kézirata, egy példányt kint hagytam apám asztalán. Éjjel elolvasta, majd egy cetlire azt írta: ha ez a könyv megjelenik, én vidékre költözöm, és öngyilkos leszek. Mivel tudtam, hogy ez szimpla zsarolás, ugyanarra a cetlire ráírtam: ha öngyilkos akarsz lenni, akkor fölösleges vidékre költözni, ezt itt helyben is megteheted. Apám megsértődött, majd egy hónap múlva, amikor a könyvem már a magyar siker- és eladási listákat vezette, és elkezdték a barátai hívogatni, hogy tud-e szerezni egy példányt, elkezdte dézsmálni a nálam lévő tiszteletpéldányokat, és osztogatta.

Mit szólt hozzá az édesanyja?

V. X.: Nem tudott meg újat a könyvből. Ráérzett, hogy változik a világ, és mivel Thomas Mann nagy rajongója és ismerője volt, talán azt sajnálta legjobban, hogy imádott írója kora prűdsége miatt kettős életre és beteljesületlenségre volt kárhoztatva, szemben saját fiával, aki ezt már felvállalhatta az ezredfordulós Magyarországon.

Súlyos légzéskimaradások

Ön gyakran jár színházba, koncertekre?

V. X.: Igen, és őszintén bevallom, egy esti előadáson előfordult, hogy aludtam, és bármennyire is szégyellem, de saját horkantásomra riadtam vissza a valóságba. Ezután felkerestem egy alvásklinikát, ahol a műszerek által ellenőrzött éjszakám után a doktornő csak ennyit mondott reggel, az adatok elemzése után: „Önnek súlyos alvási légzéskimaradásai vannak, tulajdonképpen csak azt csodálom, hogy még él!” Miután kaptam egy alvássegítő, levegőnyomást biztosító készüléket, ez a probléma már nem fordulhat elő, éjszakáim pihentetőek, így ismét merek színházba és hangversenyre járni.

Nem olyan régen azt mondta, a Varnus családot ismerve körülbelül húsz éve van hátra.

V. X.: Ha atyai barátom, ­Czeizel Endre genetikus professzor úr számításait veszem alapul, nyilvánvalóan anyám és apám átlagát kellene kihoznom, ők több mint nyolcvan évig élhettek. A vonat egy napon megérkezik, fel kell rá szállni, és el kell utazni. És ez rendben is van. De nem szeretnék sokáig várakozni a huzatos peronon.