Évtizedeken át így köszöntötte a nézőket, és így búcsúzott el tőlük: „Derűs napot, derűs estét!” A legendás meteorológus a magyar televíziózás egyik legkedveltebb alakja volt. Most a kisebbik lánya, Lucia idézi fel az emlékét.

Idén ünnepelhette volna a nyolcvanadik születésnapját Aigner Szilárd. Tíz éve ment el, mindössze egy nappal azután, hogy betöltötte a 70. életévét. „Én ekkor húszéves voltam, a jogi egyetem hallgatója, és éppen a legnehezebb vizsgámra, a római jogra készültem. Nem lehet szavakkal kifejezni, milyen állapotba kerültem, képtelen voltam folytatni a vizsgáimat.

Felfoghatatlan volt számomra: nincs többé az édesapám. Azt éreztem, megrendültek a gyökereim, nem tudtam, hogyan tovább, mi lesz velem nélküle. Apu nagyon stabil ember volt, biztos pont az életemben, aztán egyszer csak nem volt többé. Elveszítettem őt, és kicsúszott a talaj a lábam alól.

„Szerette volna Misit”

Az évekig tartó gyász után az élet lassan újraindult. Lucia befejezte az egyetemet, 2018-ban férjhez ment, volt azonban egy időszak, amikor újra teljes erővel tört rá a veszteség. „Az esküvőmön nagyon élesen fájt apa hiánya. Egy lány életében ez az a nap, amelyet az ember az édesapjával is szeretne megélni. Nem tudtam, mivel tiszteleghetnék az emléke előtt, és ez nagyon fájt. Az élet nagy ajándéka, hogy mégis olyasvalaki kísérhetett az oltárhoz, aki azóta is féltő, apai szeretettel van jelen az életemben, hiszen édesanyám párja, Misi akkor már az életünk része volt. Ő egy olyan ember, akit apu nagyon-nagyon szeretett volna, és tudom, hogy hálás lenne, amiért van nekünk.”

A házasságkötés után újabb nehéz időszak következett, a férjével öt évig küzdöttek azért, hogy gyermekük lehessen. „Nem is voltam biztos benne, hogy valaha édesanya lehetek. Aztán bekövetkezett a csoda, várandós lettem. Megszületett Konrád, utána nagyon hamar érkezett a másik két fiam, Leonárd, aki most két és fél éves, majd Max, ő kilenc hónapos.”

Huncut mosoly

Konrád különleges ajándéka Lucia életének, hogy miért, erről így mesél: „Hihetetlen, mennyi mindenben hasonlít az édesapámra. Van egy huncut, féloldalas mosolya, éppen olyan, mint amilyen apué volt. Ugyanezt látom vissza a kisfiam arcán. Nem is értem, hogyan lehetséges ez.

Csak a génjeiben él tovább, mégis szinte egyformák. Minden alkalommal, amikor ránézek Konira, megdobban tőle a szívem. Apu biztosan nagyon boldog lett volna, hogy végül teljesült a legnagyobb álmom, és édesanya lehetek.

Aigner Szilárd egész életében rendkívül sportos ember volt, viszont élete utolsó időszakában fáradékonyabbá vált. „Biztosan szerette volna kergetni az unokáit, kenuzni vinni őket, biciklizni velük, ahogy annak idején velünk is tette, de ez már nem biztos, hogy ment volna neki.

Gyakran eszembe jut a gyerekkorom, a közös programok apuval. Amikor például elutaztunk nyaralni, általában mindig természetközeli helyekre mentünk, tengerpartra kirándulni, de olyan is volt, hogy világítótornyokat kerestünk fel. Ilyenkor keveset beszélgettünk, egyszerűen csak jól éreztük magunkat együtt. Úgy éreztük, nem kell mindig szavakkal kitölteni a csendet.

Nővére vigasztalta

Szilárd sokszor nem is szavakkal, sokkal inkább a példájával nevelte a lányát. Egy mondat azonban gyakran elhangzott tőle: „Kislányom, ezt a szöget be kell tudnod verni, mert nem leszek mindig.

Ez nála azt jelentette, hogy önállóságra nevelt, arra, hogy történjék bármi, egyedül is megálljam a helyem.

Lucia gyászában természetesen ott volt mellette az ugyancsak gyászoló édesanyja, a testvére, Éva és a szerelme. „A nővérem tizenhét évvel idősebb nálam, nekünk az apukánk volt közös. Éva édesanyja meghalt, amikor ő még kicsi lány volt, apu sokáig egyedül nevelte, aztán megismerte az édesanyámat, és megszülettem én. Mindig felnéztem Évára, gyakran vitt magával sátrazni, fesztiválokra, koncertekre.

Apu halála után egymás támaszai voltunk, ő mondta nekem vigaszként, hogy apu ott van a természetben, a szivárványban, az esőben. Ez akkor rengeteget segített.

Most pedig az segít édesapja hiányát elviselni, hogy a mai napig az őt kedvelők töretlen szeretete övezi, amiért az egész családja hálás.

Szerelme mondta a búcsúbeszédet

A Duna-parti ház, ahol egykor együtt élt az egész Aigner család, ma is megvan, a szanaszét élő családnak biztos pont az életében, a találkozók helyszíne. „Itt, a házunk előtt, a Duna- parton vettünk végső búcsút az édesapámtól. Akkor már ott volt velem, mellettem a szerelmem, a későbbi férjem is. Ő mondta a búcsúbeszédet. Életem legnehezebb, legfájdalmasabb napján már velem volt, és azóta is mindig mellettem áll.”