Pataki Ági fontolgatja: végleg elköltözik

Reggel lemegy a Balaton partjára egy könyvvel, leül egy padra, és órákkal később azon veszi észre magát, hogy egy sort sem olvasott, csak nézi a vizet. Rajong a magyar tengerért, a Balaton a második otthona, ám a vízbe nem megy bele.

Nevetve azzal kezdi, hogy a szülei három dologhoz ragaszkodtak kislánykorában: tanuljon meg németül, biciklizni és úszni. „Ambivalens a kapcsolatom a vízzel, ugyanis természetes vízbe nem megyek bele, egyszerűen rettegek attól, hogy hozzám ér egy hal. Félek tőlük, meg sem eszem, sőt el sem készítem a halakat, se semmi mást, ami a tengerből vagy tóból kijön” – mondja Pataki Ági.

Csukva marad a könyv

Pedig a sikeres filmproducer, modell és üzletasszony szabadidejének jó részét ­tölti víz mellett vagy vízen. ­Június elején például, jó barátnője születésnapján egy kisebb társasággal hajóztak Budapestről a Duna-kanyarba. A Balatonon pedig van egy kis elektromos hajója neki és férjének, Kovács ­Gábornak.

„A hajóról maximum a lábamat lógatom bele a Balatonba, de azt is óvatosan

– teszi hozzá nevetve Pataki Ági, és azt is, hogy legyen akár járművön, akár a padon, a víz látványa megnyugtatja, kikapcsolja. – Reggeltől estig tudom nézni a vizet, élvezni, bármilyen legyen is az időjárás. Télen, nyáron, viharban, szikrázó napsütésben. Hányszor előfordul, hogy lemegyek a partra egy könyvvel, leülök egy padra, és órákkal később veszem észre, hogy egy sort sem olvastam el. Gyerekként ez még persze másképp volt. A szüleim az Egészségügyi Minisztériumban dolgoztak, és a minisztérium üdülőjébe kaptunk beutalót Lellére, akkor, már nem is tudom hány évesen láttam először a tavat.”

Mindig akad tennivaló

Páratlan modellkarrierje során számos alkalommal dolgozott a magyar tengernél, ma pedig ezt tekinti második otthonának. „Vagy az elsőnek, attól függ, hogy Budapesten vagy a Balatonnál vagyunk. Tihanyban van nyaralónk, gyönyörű onnan a kilátás a Külső tóra. Nincs olyan hét, hogy ne mennék le, még télen is. Az maga a nyugalom, az ott töltött idő a tökéletes kikapcsolódás.

Megfigyeltem, hogy ha itt maradunk a városban, valahogy mindig akad tennivaló, jövök-megyek, dolgokat intézek, nem igazán sikerül pihennem. A Balatonon mintha a vérnyomásom is rögtön lejjebb menne.

Ilyenkor átadjuk magunkat a semmittevésnek, igyekszünk nem dolgozni. Persze tennivaló mindig van, a mai internetes világ nincs tekintettel a helyszínre. Mi viszont nem engedünk a napi sétánkból vagy biciklizésből” – neveti el magát Ági.

Mentőmellény-nagykövet volt

Szívesen jönnek ide a barátok, akikkel kihajóznak, ügyelve arra, hogy mindenkinek jusson mentőmellény. „A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata korábban felkért, hogy legyek Mentőmellény Nagykövet, amit szívesen vállaltam, mert tudom, milyen fontos, és hogy a vizet tisztelni kell” – mondja Ági.

Elárulja, ha kettesben vannak a férjével, gyakran bicikliznek, sétálnak, járnak rendezvényekre, például a Paloznaki Jazzpiknikre, illetve a királynék városába, a VeszprémFestre is. De kíváncsian keresik a kulináris élményeket is, még ha messze is kell néha utazni értük. Nem csoda, hogy szó volt már róla, végleg leköltöznek Tihanyba.

Kiemelt kép és fotók: Archív