Laky Zsuzsi: „Sajnos túl fiatal voltam ahhoz, hogy felmérjem, azonnal menekülnöm kell”

A családon belüli erőszak súlyos probléma ma Magyarországon. Egy belvárosi lakástűzben meghalt egy nő, aki bántalmazó kapcsolatban élt, és válása óta is folyamatosan küzdött a Patent Egyesület szakembereivel együtt, hogy ki tudjon törni szomorú élethelyzetéből. Karnyújtásnyira volt a megoldástól, de már nem érhette meg, hogy megtudja, mi az igazi szabadság!

Laky Zsuzsi szerencsésebb volt. Az egykori szépségkirálynő kétgyermekes édesanya ma már boldog párkapcsolatban él. De egykor megtapasztalta, hogy milyen nehéz egy toxikus kapcsolatból kilépni, egy bántalmazó férfitől „megszabadulni”.

„Még ma is álmodom vele”

Laky Zsuzsi tizenöt évesen került hasonló helyzetbe, és évekre volt szüksége ahhoz, hogy teljesen megszabaduljon attól a „társtól”, aki teljesen megalázta bizonyos helyzetekben. Hálát ad a sorsnak, hogy ma olyan férfi mellett élhet, akitől kapcsolatuk alatt még soha nem kellett rettegnie sem neki, sem lányainak.

„15 éves voltam, amikor Nagykanizsán, ahol születtem és éltem, összejöttem egy nálam négy évvel idősebb ’gyúrós’ fiúval. Én is ugyanabba a klubba jártam edzeni, és bár nem igazán ismertem, bizalmat szavaztam neki, miután megtetszettünk egymásnak. Sajnos csak kb. fél évig volt felhőtlen a kapcsolat, utána kezdődtek a bajok.

A barátom sokszor megalázóan viselkedett velem. Utánam köpött a lépcsőházban, vagy előfordult, hogy több órára bezárt a lakásba, így büntetett meg.

Sajnos túl fiatal voltam ahhoz, hogy felmérjem, azonnal menekülnöm kell tőle. Először csak a barátnőimnek mertem szólni, hogy mi történik velem a zárt ajtók mögött, de ugyanúgy nem volt jó megoldásuk a helyzetre, mint nekem, hiszen velem egyidősek voltak. A szüleim előtt azonban szégyelltem volna magam, és leginkább féltettem őket, így nem árultam el nekik. Ezzel a rossz döntéssel sokáig amolyan sakk-matt helyzetben éltem, és megpróbáltam magam megvédeni. Az edzőterembe továbbra is lejártam, ott vették észre egy dulakodás nyomait rajtam, azt a feketés-lilás foltot, ami a fülem mögött éktelenkedett, és amit nem volt már olyan könnyű eltüntetni. Azonnal beavatkoztak, meg akartak védeni, de sajnos eredménytelenül.

Három évembe telt, mire teljesen meg tudtam tőle szabadulni, és habár ma már nem félek, még ma is álmodom vele.

Az a szerencsém, hogy a sors végül egy olyan ízig-vérig férfit sodort az utamba, mint a férjem, ­Guszti, aki mellett én és a lányaim is biztonságban élhetünk” – mesélte Zsuzsi.

Rossz beidegződések

Zsuzsinak akkor még fogalma sem volt arról, hogy kihez kellene, egyáltalán szabad-e bárkihez is fordulnia. Csak a szégyen és a rettegés volt biztos, de felnőtt nőként másként értékeli a történteket. Azért beszél mindannyiszor, ha megkérdezik, erről, mert egyetért azzal, hogy nem szabad egyetlen esetet sem titokban tartani, és sokszor a nyilvánosság ereje is segít.

Szakemberek is azt javasolják mindenkinek, aki toxikus kapcsolatban él: minél előbb tegye meg a kezdő lépéseket, hiszen mindenképpen az a cél, hogy időben ki tudjon lépni egy testileg-lelkileg megalázó kapcsolatból. „Ne tartson vissza senkit, hogy az oltár előtt életfogytig tartó hűséget esküdött a másiknak, vagy hogy a kapcsolatban csak időnként van jelen a ­rossz, legyen az a testi bántalmazás, a megalázás vagy akár az anyagi függőségben tartás, és még sorolhatnánk, mennyi minden mérgezheti a kapcsolatainkat.

Amikor ezek a mézeshetek időszakok elmúlnak, tapasztalataink szerint egyre rosszabb és rosszabb periódusok követik őket, és főleg, ha nincs hatékony beavatkozás. Rossz beidegződés, hogy a nő dolga a családi szennyest eltakarni, és hiú ábránd, hogy egy rossz férj még lehet jó apa. Egy bántalmazó férfi, még ha a gyerekeit közvetlenül nem is fenyegeti, rendkívül rosszul hat egy fiatalkorú lelki fejlődésére. Az a férfi, aki megalázza, fenyegeti, leuralja a gyermekei édesanyját, nagyon ártalmas. És mindent felülír az ember testi-lelki biztonsága” – mondta el kérdésünkre dr. ­Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza.

Az első előtti lépés

A szégyen- és a félelemérzet a tapasztalatok alapján jóval erősebb annál, hogy az érintettek azonnal lépni merjenek. A szakember szerint mégis óriási előnye van annak az ügyintézés menetében, aki már azelőtt kapcsolatba lép az egyesülettel, hogy elindította volna a megfelelő hatósági szerveknél az ügymenetet. A Patent Egyesület jogásza, dr. Spronz Júlia kollégáival együtt emberfeletti munkát végez azért, hogy a hozzájuk fordulóknak segíteni tudjanak, és közben hírül vigyék, igenis van remény, és minden nehézség és elvesztett harc ellenére megéri küzdeni.

„Mi a Patent Egyesületnél jelenleg 220 ezer bántalmazott nő ügyét képviseljük. Konkrét tevékenységet persze lényegesen kevesebb ügyben tudunk csak végezni. Bármely ponton be tudunk kapcsolódni, de akkor vagyunk a leghatékonyabbak, ha az ügyfelek – én úgy szoktam mondani, hogy már a mínusz első lépésnél – még azelőtt megkeresnek bennünket, hogy a bántalmazás tényét bármelyik szervnél jelentenék. A segítségünkkel, egy célzott stratégiával elindítjuk az ügyet, ha kell, kilépve ügyvédi szerepünkből is, minden értelemben azokért dolgozunk, akik hozzánk segítségért fordulnak.

A nők, akik megkeresnek bennünket, sokszor még a testtartásukkal is kifejezik, milyen nagy károkat szenvedtek, görnyedtek, önbizalomhiányosak.

De nagyon jó azt látni, ahogy lépésről lépésre visszanyerik az önbecsülésüket, az önértékelésüket, és egy idő után már megerősödve, egyre bátrabban küzdenek a jogaikért és a gyerekeikért. Mert az esetek nagy százalékában bármilyen reménytelen és nehézkes is az ügy kimenetele, megéri küzdeni a szabadságért.”

Kiemelt kép és fotók: Archív; Szebeni-Szabó Róbert