Pozitív életszemlélete számos akadályon átsegítette már. Az elmúlt időszakban pedig, mint mondja, szárnyakat kapott. Hozzáteszi: igyekszik minél tartalmasabban élni, ami a magánéletére éppúgy igaz, mint a szakmaira.
„Ki kell állni magadért”
„Ha pozitívan indulok neki egy napnak, biztos vagyok benne, hogy sokkal könnyebben veszem az akadályokat, mert eldöntöttem, hogy nem bosszankodom – magyarázza. – Igaz a mondás, minden rosszban van valami jó. Csak meg kell keresni. Ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. Most arra helyezem a hangsúlyt, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzak, amik boldoggá tesznek. Amik hozzám adnak, nem pedig elvesznek. Megtanultam, milyen fontos az, hogy tudd, ki vagy, mennyit érsz, és tisztában legyél azzal, mit raktál le az asztalra. Bátornak kell lenni ahhoz, hogy a saját utunkat merjük járni. Vannak ugyanis olyan kapcsolatok, amik nem viszik tovább az életünket vagy a szakmai fejlődésünket, ezeket el kell engedni. Ahhoz pedig, hogy mindehhez meglegyen a kellő erő, szeretni és tisztelni kell önmagunkat. Ha önbizalomhiánnyal küzdesz, nem marad erőd a változáshoz. Ki kell állni magadért. Ahhoz pedig bátorság kell. Ahogy ahhoz is, hogy a színház mellett másba is belefogj. Úgy érzem, most egy új, szép tiszta fehér lapra kezdtem írni az életemet. Tudom, hogy a jó dolgok mellett a mélypontok, a tragikus események is okkal történnek. Mert nem vagy a helyeden. Ilyenkor a sors közbeszól, és oda terel, ahol neked dolgod van. Így vagyok az az ember, akivel most beszélget. Ez ihlette a most készülő előadásunk címét is: Találkát adott a sors. A Cziffra György életéről szóló darabot Balázs János zongoraművész társaságában visszük majd színre.”
Mit üzentek neki a csillagok?
Néhány éve spirituális segítséget kért, mert úgy érezte, elakadt az életében. „Elmentem egy asztrológushoz. Azt mondta, eljön majd az idő, amikor nem lesz elég csak a színházi jelenlét számomra. El is gondolkodtam, mihez kezdjek. Szerezzek még egy diplomát? De miből? Felmerült bennem a pszichológia vagy a coaching, esetleg a jógaoktatás. Aztán rájöttem, hogy nincs szükség 180 fokos fordulatra, hanem a művészi pályámon is kereshetek új utakat. Így fogtam bele a saját dalaim megírásába, így született meg első szólólemezem Ez van, ez! címmel. Aztán jött A Dal című műsor, a Csináljuk a fesztivált!, majd a Sztárban Sztár. Mind egy új kaland volt. Létrehoztam a saját szólóestemet Mi van a zsebemben? címmel, amivel elkezdtük járni az országot. Ebből egy adventi verzió is lesz majd. Emellett úgy érzem, ez az év a női energiákról is szól. Nagy öröm számomra, hogy Tóth Vera koncertjén vendégeskedhetek majd a Müpában, de Palya Bea is számít rám a koncertjén, ami szintén megtisztelő feladat.”
A dédire emlékeznek
Mivel Petra számára a munka öröm, nem is veszi észre, hogy valójában mennyit dolgozik. De azért néha neki is kell a pihenés. „A legfontosabb töltekezés számomra, amikor a családommal lehetek. Épp nemrég tartottuk meg az éves családi napunkat. Korábban a dédimamám volt az, aki összefogta és maga köré gyűjtötte az egész famíliát. Ezt a hagyományt folytatjuk. Igyekszünk minden évben megszervezni egy ilyen ünnepnapot. Misét kérünk a templomban az elhunyt családtagokért, ahová mind együtt megyünk, így emlékezünk. Aztán következik a közös vacsora, a családi videók, fényképek nézegetése és a mulatozás. Nagyjából hetvenen vagyunk ilyenkor, annyira szuper dolog ez, kis koncertet is adtam a családnak. Idén lesz még egy nagyon fontos eseményünk, az anyai nagymamám 90. életévébe lép, ha isten is úgy akarja. Már nagyon készülünk a köszöntésére.”
Új kihívás
Petra ma már azt is tudja, csak szeretetteljes közegben képes kiteljesedni. „A kreativitáshoz szabadságra, szerető közegre van szükség. Hatalmas öröm például most a Játékszínben próbálni a Francia rúdugrás című darabot, mert egy nagyon jó anyaggal, nagyszerű csapatban dolgozhatunk” – mondja.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
