A 41 éves modell azt mondja, már el sem tudná képzelni, hogy a nyüzsgő fővárosban éljen.A világjárvány kirobbanásakor tért haza Indonéziából, és egy kis vidéki településen kezdett új életet. „Ugyan van a fővárosban egy lakásom, de meg sem fordult a fejemben, hogy Budapestre költözzek. Már egyáltalán nem vágyom a nyüzsgésre, a pörgésre, az állandó rohanásra, sőt kifejezetten szorongok, ha tömegben kell lennem. Múltkor például szó szerint rosszul lettem egy bevásárlóközpontban, elkezdett hevesen dobogni a szívem, izzadt a tenyerem, és azt éreztem, majd’ megfulladok. Ráadásul a városiak nagy része igencsak barátságtalan, mindenki átnéz a másikon, ellentétben a vidékiekkel, akik sokkal közvetlenebb, nyitottabb, pozitívabb emberek. Pesten igazából azt sem tudom, kik a szomszédaim, itt, a faluban viszont mindenki ismer mindenkit, és őszinte érdeklődéssel kérdezzük meg egymástól, hogyan telt a napja.”
100 kiló paradicsom, 50 kiló uborka
Az egykori modell festői környezetben, egy több mint százéves parasztházban tölti a mindennapjait. „Egy hatalmas kert, tó és egy 200 négyzetméteres veteményes is tartozik a házhoz, úgyhogy nem sok időm jut a pihenésre. Persze ez nem panasz, imádok kertészkedni, ami a termésen is meglátszik, ugyanis több mint 100 kiló paradicsomot és 50 kiló uborkát szüreteltem le idén – mondja büszkén a gazdaasszony, akinek kertjében rengeteg zöldség megterem. – Egy négyfős családot simán kiszolgál a konyhakertem, úgyhogy a többletemből mindig befőzök, készítek valami finomat, és elteszem télire. Idejét sem tudom, mikor jártam utoljára zöldségesnél, mert mindent megtermelek magamnak. Ez amellett, hogy sokkal finomabb, frissebb és egészségesebb, mint a génkezelt bolti zöldségek, jóval gazdaságosabb is.”
Ezredes, az élő riasztó
Sylvi azonban nemcsak a növénytermesztés, kertészkedés és a befőzés rejtelmeibe ásta bele magát, hanem a baromfitartásba is. Az egykori nyuszilányból szó szerint tyúkanyó lett. „Nagyon színes a baromfiudvarom, többféle tyúkot és fürjet tartok, például brahmát, törpe cochint, japán tyúkot, és persze mondanom sem kell, mind külön egyéniség. Például az egyiküket Ezredesnek neveztem el, ő a főkakasom – olyan, mint egy élő riasztó. Fekete Gésát és Gömbvillámot sem kell félteni. Juki kifejezetten bújós természet, hol a vállamon, hol a fejem tetején ücsörög. Fő, hogy a figyelem középpontjában legyen – mondja nevetve Sylvi. – Bár nem igényelnek sok figyelmet, de nagyon hálásak a törődésért, és úgy repülnek, futnak elém, mint az óvodában a gyerekek a szüleikhez. Csakúgy, mint a 16 éves maine coon cicám, Szimba és a szomszédaimmal közös hat kismacskánk, akiket a színük miatt csak szürkeállománynak nevezünk. Már el sem tudnám képzelni az életemet az állataim, a növényeim nélkül, mint ahogyan azt sem, hogy úgy éljek, mint húsz évvel ezelőtt.”
Kiemelt képek: Archív
