Láttam egy fényképet, kék cilinderben van, és éppen egy esküvőn ceremóniamester. Ez lett a színészetből?
Fábián Anita: A pályamódosításom, illetve az, hogy több lábon álljak, a Coviddal kezdődött. Bezártak a színházak, fogyott a pénzem, valamiből meg kellett élnem. A véletlen hozta, hogy elkezdtem vállalati vezetőknek tréningeket tartani, többnyire önérvényesítés témakörben. Aztán jött mellé az esküvői ceremóniamesterség. Az életben manapság oly sok a szomorúság, fájdalom, mindezt én is átéltem. Válás után ott maradtam egyedül az ötéves lányommal, véget ért a sorozat, nem tudtam, miből fogok megélni. Öngyilkos lett a legjobb barátom, nekem is becsúszott egy kis depresszió. Begubóztam, keveset mozdultam ki otthonról, arra gondoltam, az esküvőn mindenki boldog, talán én is feltöltődhetek, ad egy kis pozitív energiát. Így is lett. Nagyon szeretem csinálni.
Elhiszem, de mint színésznőt az egész ország ismerte, szerette, aztán ez a népszerűség, ez a munka egy pillanat alatt szertefoszlott…
F. A.: Nem volt könnyű az újrakezdés, de a népszerűségről annyit, hogy még mindig sokan megismernek. Forgattam a 200 első randit, szerepet kaptam két filmben, aztán a színház a Covid miatt leállt, de akkor jöttek a kecskék.
Kecskék?
F. A.: Van két nagytestű, magyar parlagi bakkecském, Kókusz és Szöszi. Lilivel találtunk rájuk egy farmon, éppen levágás előtt álltak. Ott álltunk a kerítésnél, odajöttek hozzánk, az egyik odadugta az orrát az enyémhez, én meg azt éreztem, mintha valaki fentről szólt volna nekik: „Ha megszülettek, keressétek a szőke csajt, ő segíteni fog. Megmenti az életetek.” Én pedig azt suttogtam nekik, „ne aggódjatok, megmentelek titeket.” Érden lakom, ők Törökbálinton. Maradtak a farmon, de már nem bánthatják őket. Mindennap megyek hozzájuk a mezőre, a legeltetésre, beszélgetek a pásztorokkal, és közben azt érzem, hogy ott egy csettintésre minden bajom, bánatom megszűnik. Különleges meditációs állapotba kerülök, és ettől nagyon boldog vagyok.
Azt gondolom, épp itt volt az ideje ennek a megérdemelt boldogságnak. Annak idején mesélt róla, milyen nehéz volt, amikor váltak a férjével, lányának édesapjával, Keveházi Gábor balettművésszel.
F. A.: Nyolc évig tartott a házasságunk Gáborral, amikor véget ért, Lili még csak ötéves volt. Lilinek, vagy ahogy mi hívjuk, Pipinek ugyanazok a színei, mint hajdan Gábornak, sötétbarna haj, kreol bőr, rikító kék szem. Gyönyörű és okos lány, bárhol megjelenik, minden szempár ráfigyel. De visszatérve a múltra. Gábor rettenetesen erős karakter, nagy ember, nagy művész, nemcsak attól féltem, hogy mi lesz velem egyedül a lányommal, hanem attól is, hogyan tudok róla, tőle leválni. Félelmetes volt, de akkor én ebbe bele se gondoltam.
Ki segítette ebben a nehéz helyzetben?
F. A.: Az anyukámék Pécsen laknak, ők néha feljöttek, egy hónapban egyszer. Volt egy bébiszitterünk, amikor este dolgoztam, ő vigyázott Pipire. Napközben pedig vittem magammal mindenhova. Színházba, forgatásokra, van olyan színdarab, amit legalább hatvanszor látott. A tizedik születésnapját például a színpadon ünnepeltük meg, Csonka Pici hozta neki a tortát. Aztán kilencévesen Pipi is bekerült a sorozatba, onnantól kezdve együtt dolgoztunk. Anya és lánya, mi egymásnak vagyunk teremtve, óriási az összetartozás, a kötődés.
Lili 18 éves, pályaválasztás előtt áll. Mi lesz belőle?
F. A.: Informatikus és színész, a kettőt párhuzamosan szeretné egymás mellett csinálni. Most is szerepel egy reklámban, jár filmes válogatásokra, utoljára egy amerikai film forgatásán volt, ott találkozott a főszereplővel, Mark Ruffalóval. A színész ment oda hozzá, és megkérdezte: „Te ki vagy, mehet egy közös fotó?”
Ezek szerint most kerek az élete?
F. A.: Igen, újra festek, készülök a 2023-as esküvői szezonra. A régi előadásaim mellett most sajnos nincs új színházi vagy filmes feladat, de remélem, újra megtalálnak a lehetőségek. Sokat vagyok imádott családommal, a lányommal, a párommal, a kiskutyámmal, a kecskéimmel… Most már a pénz sem olyan fontos. Mindenünk megvan, én csak azt kérem a sorstól, hogy már semmi baj, tragédia ne történjen az életünkben.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
