Sírva közzétett videók, kórházi bejelentkezések, megrázó vallomások. Egyre több sztár tárja a nyilvánosság elé legfájdalmasabb pillanatait, de vajon ez segíti a lelki gyógyulást, vagy inkább ártalmas?

Volt idő, amikor a sztárok gondosan ügyeltek arra, hogy a közönség elsősorban a csillogást lássa. A közösségi média térnyerésével azonban fokozatosan eltűntek a határok a nyilvánosság és a privát szféra között. A Facebook, az Instagram, a TikTok elterjedésével már minden, így a fájdalom is megosztható tartalommá vált. Ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy egy híresség sírva veszi magát a kamerájával, vagy épp a kórházi ágyából jelentkezik be. De vajon miért érzik szükségét annak, hogy a legsebezhetőbb pillanataiknak is idegenek legyenek a szemtanúi?

Hol van a határ?

Noha Rubint Réka sokáig titkolta daganatos betegségét, idén áprilisban megrendítő őszinteséggel beszélt a küzdelméről, és a négy éven át dokumentált képeinek, videóinak egy részét azóta mind megosztotta a nagyvilággal: kihullott haj, műtéti hegek, felhólyagosodott száj, kezelések, családi könnyek. Sőt, felhívást tett, hogy a kételkedők egy kezelésre is elkísérhetik.

„Nem vagyok beteg, a gyógyulás útján járok. Meg fogok gyógyulni, mindent megteszek ennek érdekében” – jelentkezett be könnyes szemmel, rózsafüzérrel a kezében a fitneszlady egy műtét után még nyáron az Országos Onkológiai Intézetből.

A napokban Agárdi Szilvi is a nyilvánossághoz fordult, pár hete ugyanis súlyos bőrbetegséggel került kórházba. A rendkívül ritka és fájdalmas Lyell-szindrómával folyó harcáról pedig azóta is rendre beszámol, és kiszolgáltatottságát sem rejti véka alá.

Rendkívül fájdalmas, de meg kell küzdenem vele, ezt a küzdelmet kendőzetlen őszinteséggel szeretném nektek megmutatni

– mondta a látássérült énekesnő videójában.

Mindkét történet megérintette a közvéleményt, ugyanakkor meg is osztja az embereket. Hiszen felmerül a kérdés: hol húzódik a határ a sorstársak és magunk segítése és aközött, amikor már a legszemélyesebb fájdalom is közönség elé kerül?

„Azért kell, hogy könnyebb legyen”

De nemcsak betegségek, hanem lelki válságok, vívódások is gyakran kerülnek reflektorfénybe. Berki Mazsi például eg vlogjában sírta ki magát néhai férje, Berki Krisztián 2022-es halála után.

Úgy érzem, hogy azért kell, hogy ezeket a felvételeket megcsináljam, hogy könnyebb legyen, és hogy idővel túl tudjak lépni.

De Kulcsár Edina is sok mindent megosztott már a nagyvilággal. Nyilvánosság előtt beszélt első házassága fájdalmas időszakáról is, hogy volt, amikor sírva altatta gyermekeit. Nemrég pedig azt is megosztotta követőivel, hogy elveszítette a férjével, G.w.M-mel közös magzatát, és év elején mélypontra került, bűntudat gyötörte.

Azóta is magamban keresem a hibát. Valamit rosszul csináltam?

Tóth Gabi sem egyszer mutatta meg a könnyeit. Többek között a házassága felbomlásakor is sírva reagált egy Instagram-videóban arra, hogy hűtlennek és megjátszósnak bélyegezték.

Próbáltam visszafogni a könnyeimet, mert lehet, hogy nem kellett volna ennyire érzelmileg kompromittált állapotban fölvennem ezt a videót, de nem játszottam meg semmit, emberek!

– fakadt ki az énekesnő.

Ami a közös, hogy egyik sztárt sem kímélték a kritikák: míg egyesek értékelték az őszinteségüket, mások úgy vélték, túl sokat osztanak meg a magánéletükből. Ezek a történetek pedig jól mutatják, hogy a követők egyszerre nyújthatnak vigaszt és válhatnak kíméletlen bírákká.

Amikor a fájdalomból tartalom lesz

De vajon a legszemélyesebb fájdalmak nyilvános megosztása valóban segíti a lelki gyógyulást , vagy hosszú távon többet árt, mint használ? A téma kapcsán a story.hu szakember segítségét kérte. Mátyus Maja pszichológus szerint a nyilvános kitárulkozás segítheti a feldolgozást és oldhatja a betegségekhez, veszteségekhez kapcsolódó tabukat, ugyanakkor komoly veszélyeket rejthet. Ha például valaki egyre inkább a külvilág visszajelzéseitől várja a lelki egyensúlyt.

„A követők együttérzése valóban adhat átmeneti megnyugvást, erősítheti az összetartozás érzését, és segíthet abban, hogy az érintett kevésbé érezze magát egyedül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a követők támogatása valóban helyettesítheti a pszichológust vagy a terápiát” – hangsúlyozza a szakember, aki szerint a külső visszajelzések egyre inkább függővé tehetik az ember önértékelését és érzelmi biztonságát.

A probléma akkor válhat jelentősebbé, ha az ember önértékelése egyre inkább a lájkok, kommentek és pozitív üzenetek számától függ. Ha sok reakciót kap, jól érzi magát, ha viszont elmaradnak a visszajelzések, szoronghat vagy akár értéktelennek érezheti magát.

A pszichológus arra is figyelmeztet, hogy a folyamatos kitárulkozás idővel újabb lelki terhet róhat az érintettre.

A kockázat ott kezdődik, amikor a személyes fájdalom is tartalommá, a nehéz élethelyzet pedig folyamatosan követhető történetté válik. Az illető úgy érezheti, hogy nemcsak megéli a saját nehézségeit, hanem folyamatosan be is kell számolnia róluk

– mondja Mátyus Maja, aki épp ezért a tudatos, személyes határokat megtartó önfeltárás mellett foglal állást, és a folyamatos, külső visszajelzések által vezérelt kitárulkozást kritikusan szemléli. Szerinte az sem mindegy, hogy a megosztás valóban segíti-e a történtek feldolgozását, vagy csak újra és újra a fájdalomra irányítja a figyelmet.

„A fájdalom feldolgozása sokszor nem a nyilvánosság előtt történik. Szükség lehet csendre, visszavonulásra, önreflexióra és olyan bizalmas kapcsolatokra, amelyekben nem kell szerepet játszanunk, nem kell erősnek mutatkoznunk, és nem kell folyamatosan kommunikálnunk.”