Az egykori műsorvezető, a Cápák között jelenlegi producere boldogabb nem is lehetne. Bárdos Andrással közös gyermekei szépek, okosak és sikeresek.

Lánya két éve magyar bajnokként hagyta abba a karatét, fia ­pedig pár napja egyetemi Európa-bajnok lett, szintén karatéban. Mindketten külföldön élnek és tanulnak. „Sírtam, bevallom” – feleli Máté Krisztina arra a kérdésre, mit érzett, amikor Ádám aranyérmet nyert.

Madridban edz

Ám a csillogó érmek mögött nemcsak rátermettség, hanem rengeteg lemondás, kitartás és elképesztő mennyiségű munka bújik meg. „Megérte, mert a siker mindig boldogság, és a legnagyobb öröm, amikor boldognak látom a gyerekeimet. Ádám jelenleg Madridban él és tanul, heti hat napon körülbelül napi öt órát edz – mondja az édesanya, aki azt is elárulta, hogy számára a versenyzés legizgalmasabb pillanata már nem is feltétlenül a döntő maga, hanem az azt megelőző néhány óra. – A döntőre készülődés szerintem Ádám életében a legizgalmasabb, legélvezetesebb, ami bármilyen kemény munkát megér. A versenyeken én is ’dolgozom’, felveszem a tatamin történteket a telefonommal, hogy az edzőkkel később elemezhessék a mozdulatokat. Csakhogy amikor a gyerekem küzd, könnyű elfelejtenem, hogy éppen videózom. Előfordul, hogy kétszer nyomom meg a telefonomon a gombot izgalmamban, így pont azt nem veszem fel, amit kell” – mondja elöljáróban.

Belső motiváció szükséges

Miközben büszkén nézi a ­fiát a dobogón, anyaként azt is tudja, miről mondott le Ádám az évek során. Nem járt el bulizni, mint a többi korabeli fiatal, ha másnap edzés várt rá, sőt a versenyek miatt az édességet is sokszor kihagyta. „Mi sosem küldtük, zavartuk a gyereket edzésre, magától döntött a karate mellett. Ez a belső motiváció szerintem elengedhetetlen a sikerhez” – meséli Kriszta, akitől fia vette át a szót. „Sosem akartam abbahagyni. Egyetlen percig sem. Szerintem a karate az a sport, ami az életem végéig el fog kísérni. A versenyzésből ugyan ki lehet öregedni, de ez nem csak sport, hanem gondolkodásmód, életforma.” Egyébként a 22 éves sportember Madridban társadalomtudományokat tanul, angolul. Az edzései spanyolul zajlanak, így már három nyelven él a mindennapokban. És a következő nagy kaland sem várat magára sokáig: „A következő félévet az egyetemen Japánban töltöm, már tanulok japánul, és edzeni is ott fogok.” Közben jövőre szeretne dobogóra állni a felnőtt Európa-bajnokságon, hogy kivívja a részvétel jogát az Európa Játékokra és a világbajnokságra. „Nagy célok ezek, de nem is kérdés számomra, hogy képes vagyok rá” – állítja magabiztosan.

Egyetlen magyarként

És miközben Ádám a karate miatt él Madridban, 19 éves húga egészen más úton indult el. „Annának talán eddigi élete egyik legnehezebb döntése volt, hogy tavaly abbahagyta a karatét. Még utoljára magyar bajnok lett, aztán úgy határozott, hogy a walesi UWC Atlantic bentlakásos iskolában folytatja a tanulmányait, ahol az érettségi előtti utolsó két évét tölti. Szerencsére csodálatosan érzi magát. Közel kétszáz diák tanul ott egy évfolyamon, mindenki más országból, így hatalmas kihívás egyetlen magyarként ennyi különböző kultúrájú fiatal között élni. De olyasmit tanul, nemcsak tantárgyakban, amit talán sehol máshol nem tapasztalhat meg” – meséli Kriszta. A fiatal lány a világhírű intézmény 12. században épült falai között vendégeskedik. Az iskola, egykori kastély, nagyon hasonlít hangulatában a Harry­ Potterből ismert Roxforthoz. „Ahogy a Harry Potterben látható, nevesített házak a kollégiumok, külön színekkel, a filmben látható mesebeli ebédlőben étkeznek a kastélyban, ami maga az iskola… Egy dolog hiányzik neki, a karate, az sajnos ott nincs” – mesél lányáról Máté Krisztina.

Hirtelen döntés

A négygyerekes mozaikcsaládból lassan mindenki a saját útját járja. A nagyobbak, Bárdos András első házasságából született gyerekei is külföldön élnek. Kriszta keserédesen viszonyul mindehhez. „Mivel azt hittem, Annát még két évig, az érettségiig terelgethetem, nagyon furcsa volt a hirtelen döntés, amikor egyszer csak tavaly augusztus végén elköltözött. Azóta csak az iskolai szüneteket tölti itthon. Persze legyinthetne az ember, hogy van telefon, de az azért egy anyukának nem ugyanaz. Ő az utolsó gyerek, aki kirepült, így most a négy gyerek négy különböző országban él. Üres a ház, de mindegyikük a legjobb helyen van, pont ott, ahová vágytak, és ennél nincs fontosabb egy szülőnek.” Ez a mondat árul el a legtöbbet Krisztina jelenlegi érzelmeiről. Évekig szervezni, vinni, várni, segíteni, ott lenni minden fontos pillanatban. Aztán egyszer csak eljön a nap, amikor már nem kell megkérdezni, mikor van edzés, bepakoltad-e a táskádat, mit főzzek neked… Krisztina azonban nem panaszkodik. Inkább büszke. Hiszen miközben Ádám Madridból Japán felé készülve újabb érmekről álmodik, addig Anna Walesben tanul. Az édesanya pontosan tudja: az elmúlt évek minden rohanása, aggódása, lemondása és örömkönnye megérte.