Mindenkinek van egy története, amiből sokan tanulhatnak. Az immár kétgyermekes édesanya, Tornóczky Anita nem szépíti, nehéz időszakot él most át. Hogy miért jóval nagyobb az aggodalom Milóért, mint valaha is volt az elmúlt lassan két évben, amióta Noel fia megszületett, arról a story.hu-nak mesélt.

Tornóczky Anita három hete adott életet második kisfiának, Milónak. Mivel sokan kérdezték, hogy van a szülés óta, úgy döntött, elárulja.

Dackorszak közben érkezett a második baba

A púderillatú babaposzt is helyénvaló lett volna, hiszen óriási a boldogságuk. Anita azonban ezúttal leírta a kőkemény valóságot is a dackorszakról, a szoptatásról és a hullámzó kedélyállapotról. Ha mindez nem lenne elég, egy lábtörésről is.

„Ma pontosan három hete, hogy Milo jóvoltából kétgyerekes anyuka lehetek. Ilyen kis korkülönbséggel csodálatos és egyben kihívásokkal teli ez az időszak, és valószínűleg az elkövetkezendő 20 év is az lesz.

19-re lapot húz az ember, ha a dackorszak közepén a kétéves lelkivilágát még egy testvérrel is megzavarja.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy az időzítés jó, és nekik nagyon jó lesz, hogy ilyen kicsi korkülönbséggel születtek. Noel egyébként Milót szereti, csak minket büntet.”

Tornóczky Anita azt is elárulta, legutóbbi terhessége sokkal nehezebb volt, mint az első.

Milót – talán a kis születési súlya és a korai érkezése okán – sokkal jobban féltem, mint Noelt valaha féltettem, és még arra a bizonyos szülés utáni hormonális hullámvasútra is sikerült felülnöm. A tejem vagy ömlik, vagy abszolút nincs, és a külvilág mindent elkövet azért, hogy azt hidd, ez csak rajtad múlik, úgyhogy nyugodtan legyen bűntudatod is.

Szóval, amikor kérdezitek, hogy hogy vagyok, ezek futnak át a fejemen. De a lényeg, hogy bár kimerült vagyok, és sokszor kétségbeesett, semmiért nem cserélném el, ami van. Csoda” – írta a közösségi oldalán.

„Noelhez képest Milo olyan törékeny”

Anita legnagyobb segítségét ezúttal a párja, Miklós, aki szülési szabadságot vett ki, hogy az elkövetkező hetekben együtt lehessenek ők, négyen. A story.hu-nak pedig mesélt részletesen a legnehezebbről.

Noel hiába volt első gyerek, már a születésekor láttuk, hogy mennyire erős. És bár leírva talán nem tűnik nagy különbségnek, hogy a kisöccse és közte mindössze 300 gramm és 3 cm a különbség Noel születési értékeihez késest, valahogy Milóra, ha ránézek, akkor is azt látom, hogy nemcsak kisebb, de jóval törékenyebb is, és valahogy az evésben sem elég ügyes sokszor.

Ezért sokkal jobban féltem, mint Noelt féltettem ilyen idős korában. Ráadásul furcsa érzés megküzdeni a hormonális változásokkal. Mert Noel után ilyesmiben sem volt részem. Azt gondolom, a terhesség utáni depresszió még messze van, inkább erős hangulatingadozásnak nevezném némi borúlátással és kétségbeeséssel fűszerezve, de ez természetes, és szerencsére ezt a családom is így gondolja. Ahol tudnak, ott segítenek.

Noelnél azonban eggyel nehezebb megállapítani, hogy a trónfosztás zavarja, vagy a dackorszak miatt nehezebb most vele. Megváltozott az időbeosztásunk, nem úgy eszünk, nem úgy alszunk, ami természetes, ha egy gyereket megvisel. Van, hogy engem büntet ezért, és az apját akarja.

Van, hogy épp fordítva, ami ebben a helyzetben természetes. Igyekszünk az igényei szerint rendelkezésére állni. Négyig a bölcsődében van, már úgy alakítom a délutánokat, hogy én tudjak érte menni.”

Hónapok óta pokoli fájdalommal küzd

Ha mindez nem lenne elég, Anita elárulta, van egy lábtörése, amelyet a terhesség alatt nem tudtak megfelelő terápiával kezelni.

Most jutott el az első vizsgálatokra, ahol viszont megerősítették, hogy fáradásos lábtörése volt. Összeszorított fogakkal tűri azóta is a fájdalmat.

A hetedik hónap közepe környékén éreztem, hogy valami baj van, mert pokoli fájdalmat éreztem a lábfejemben. Valószínűleg az ödéma és a pluszsúly feszítette annyira a lábközépcsontomat, hogy eltört. Ez azonban mostanáig csak orvosi sejtés volt. Most, hogy lement a vizesedés a lábamról, és meg tudták röntgenezni végre, láthattam, hogy már félig összeforrt a csontom.

A fájdalom most is fennáll, de már nincs jelentősége a terápiának. De ha ránézek a kis családomra, elmúlik minden bánatom, mert mégis az a lényeg, hogy mi négyen együtt vagyunk boldogok, és ezt az érzést semmiért nem cserélném el” – árulta el Tornóczky Anita.