Balázs Klári több év után autózott el a régi Korda-villa előtt. Azonnal megdobbant a szíve. Vajon ma mit gondolnak Korda Györggyel: jó ötlet volt a költözés?

Ma már csak kis réztábla jelzi, hogy 1992-től 2022-ig ott, a Szikla utcában élt Balázs Klári és Korda György. Imádták az ikonikus II. kerületi budai villát. 2022-ben mégis feleakkorára cserélték az otthonukat, mert az élet más irányba vitte őket.

„Ez a ház volt a bázisunk”

Az egyre növekvő rezsiárak miatt a művész házaspár számára az eladás bizonyult az egyetlen észszerű döntésnek. Egy ideig maradtak még a kerületben, de a modern penthouse – minden csábító előnye ellenére – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket. Így onnan is továbbálltak.

Ezután találtak rá jelenlegi otthonukra, amely valóban megfelel minden igényüknek, és ahol a terveik szerint már életük végéig élnének. Vagy mégsem?

Gyuri nagyon jó formában van. Ilyenkor bármi kitelik tőle. Az is, hogy azt mondja, költözzünk még egyszer

– mondja nevetve a story.hu-nak Klárika. Elárulta, négy év elteltével mostanában vette csak a bátorságot, hogy megnézze, mi is történt egykor szeretett otthonukkal. Ahogy elautózott a régi Korda-villa előtt, nagyot dobbant a szíve.

„Vágyunk vissza a Szikla utcába. Hiszen az első téglától az utolsóig mi építettük, az a ház volt a mi kettőnk nagyon nagy alkotása, az volt a bázisunk, csak idővel változott az élethelyzetünk.

Az utca lakóinak mi is hiányzunk, ők is nekünk, a mai napig rendszeresen írnak. De kapunk leveleket a Pusztaszeri útról is, ahová azt követően költöztünk.

Valamelyik nap el is mentem a villa felé. Nagy öröm volt látni, hogy milyen szépen felújították, és megtartották a ház eredeti jellegét is. Igaz, ma már a sziklába vájt postaládák árulkodnak arról, hogy több családnak ad otthont. Nem akartam lelassítani, a rendszámom elárulhatott volna, de nagyot dobbant a szívem. Lakhatnánk most is ott, hiszen felajánlották a maradást. Az érzéseink, a kötődésünk változatlan a régi otthonunk iránt, még akkor is, ha elégedettek vagyunk a mostani életünkkel és otthonunkkal is” – mondta Balázs Klári.

„Alig két és fél évünk maradt”

Sokan azt hiszik róluk, hogy művészemberekként velük együtt jár a hangzavar. „Eleinte általában nem mindenki örül, ha a közelébe költözünk. De aztán mindig bebizonyosodik, mi is csak a színpadon szeretjük a hangos zenét. Az otthonunkban pihenésre van szükségünk, nem a bulikról szól az életünk.

Ahol most élünk, az egy második emeleti lakás, a teraszunkról a Kamaraerdőt látjuk. Autós forgalom nincs, a teraszunk a tolakodó szemek elől is rejtve marad, nem úgy, mint egykor a Szikla utcában, ahol készült rólam még hálóinges fotó is. De hogy meddig maradunk, azt nem tudom. Gyurinál sosem lehet tudni, mikor mondja azt, még egy költözést bevállal. Örülök, hogy friss, hogy jól van.

Nagyon óvom az egészségét. Ha már kettőnél több almafröccsöt iszik, vagy a nagy melegben több a fagylalt, mint amit a cukrunk miatt szeretünk fogyasztani, másnap szólok neki, hogy legyen elővigyázatosabb. Ő pedig mindig megköszöni a törődést. Tudja, hogy rám jó hallgatni. A kettőnk döntése volt, hogy most kevesebb fellépést vállalunk. De ott voltunk a Gyulai Pálinka Fesztiválon, és nagyon készülünk az év végi nagykoncertre. Tudjuk, nem lesz semmi baj, de azért jobb óvatosnak lenni. És nagy öröm, hogy a Sziget Fesztiválra is épp a múlt héten kaptunk meghívást. Nagyszínpadra zenekarral, táncosokkal.

Legutóbb, amikor áprilisban a reptéren szobrot kaptunk, elmeséltük, Gyuri egy társaságban azt mondta, még kilencvenéves koráig dolgozni akar. Alig két és fél évünk maradt, ha így gondolja.

Tudom, hogy ez micsoda nagy szó, de ha jobban belegondolunk, Tony Bennett 95 éves koráig énekelt.”

„Meggyógyultam”

Legutóbb egy podcastban öt pontba foglalták össze, mi számukra jelenleg a legfontosabb az életükben. Az egészséget mindketten említették.

Sőt Korda György hatalmas szerelmi vallomást tett. Azt mondta, neki Klárika a biztos háttér, aki nélkül nem igazán működne. Az énekesnő pedig elárulta, hogy bár voltak az elmúlt hónapokban nehezebb időszakai, mára ő is jól van. Hálás a sorsnak, hogy rengeteg energiával és örök optimizmussal áldotta meg, amellyel mindig a jövőbe tud nézni.

Elég egy betegség, és másodpercek alatt megfordul az emberrel a világ. Nekem is volt egy kis problémám, de szerencsére semmi komoly, mára jól vagyok. Az azonban tény, hogy amíg Gyurinál, mint a tigris, úgy jár a szemem, hogy minden rendben legyen, addig magamról hajlamosabb vagyok megfeledkezni, de igyekszem.