A tévénézők többsége csak úgy ismeri őt, mint Stohl András lányát, aki ebben a minőségében egy adás erejéig fel is tűnt a legutóbbi A Nagy Ő-ben. Mi viszont kíváncsiak voltunrá, hogy híres édesapján túl ki is ő valójában, mivel foglalkozik, illetve mit szólt a családja ahhoz, hogy januárban eljegyezték.

Noha Stohl Rebeka nem szeret szerepelni, és például A Nagy Ő-beli jeleneteit – amikor édesapjának próbált segíteni kiszűrni, hogy a szereplők közül ki illik hozzá a legjobban – máig nem nézte vissza, volt idő, hogy komolyan fontolóra vette: beadja jelentkezését a Színművészetire.

„Erről végül apa beszélt le, mondván, nem nekem való, túl lelkis vagyok hozzá. Különben igazat adtam neki, teljesen érthető volt a félelme” – mondja elöljáróban a huszonkilenc éves lány.

„Fogalma sem volt, ki az apukám”

Rebeka végül a vendéglátást választotta, és az elmúlt évek alatt végigjárta a ranglétrát: konyhai kisegítőként kezdte, mára pedig üzletvezető lett belőle.

„Miután megszülettek a kis testvéreim, sokat főztem rájuk. Ebből egyfajta hobbi lett, illetve szeretek emberekkel foglalkozni, így adta magát, hogy a vendéglátásban helyezkedjek el. Hiszem, hogy ez jó döntés volt. És nem csak azért, mert végül ennek köszönhetően ismertem meg a páromat, Danit” – neveti el magát.

„Ő is vendéglátózik, egyszer ő szolgált fel nekem. A legjobb, hogy fogalma sem volt róla, ki vagyok, ki az apukám. Csak azután jött rá, hogy rám keresett az Instagramon. Egyébként ez akkor volt, amikor én még a családi vállalkozásban dolgoztam. A Covid után újranyitottuk a Külvárosi Étterem és Kávéházat, amit a tapasztalatom miatt teljesen rám bíztak. Két és fél évig voltam üzletvezető, de eljött az a pont, amikor azt éreztem, ideje kiszállnom. Szingliként még teljesen oké volt, hogy reggeltől estig dolgozom, de aztán ugye jött Dani... Nem mondom, hogy csakis miatta jöttem el, de szerepe volt a döntésemben.”

Főnök és beosztott

Azóta a Róma Ételbárban dolgozik, amit már a párja vezet.

Főnök és beosztott viszonyban vagyunk, de ezt a helyén tudjuk kezelni

– mosolyodik el.

„Felszolgálok, vagy a pultban vagyok, de kávét is szívesen főzök, mert kikapcsol. Szeretem ezt csinálni. Illetve az külön jó, hogy mindkettőnknek ugyanaz a hivatása. Mert így legalább egy hosszú nap után nem kell elmagyarázni a másiknak, miért esik annyira jól csak a plafont bámulni...”

És hogy eleinte mit szólt a családja a választottjához?

„Az első pillanatól kezdve támogatták a kapcsolatunkat. Nagyon örültek neki, hogy egy rendes ember van mellettem. Apának az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, és persze örömmel adta áldását, amikor Dani elkért tőle...”

Sokkot kapott, amikor megkérték

A párja idén januárban Thaiföldön kérte meg a kezét. Arra a kérdésre, sejtett-e előre bármit is, Rebeka azt feleli, az égvilágon semmit.

„Már az elején annyira klappolt köztünk minden, hogy valahogy egyértelmű volt, hogy hosszú távra tervezünk. Aztán fél év után össze is költöztünk. Bármikor örültem volna, ha megkér, és hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem egy megérzés arról, hogy Thaiföldön felteszi a kérdést, de azon a napon egyáltalán nem számítottam rá.

Az egyik este, egy egész napos motoros túra után, ami alatt én többször halálra rémültem – kint ugye ellentétes irányú forgalom van, plusz először ültem robogón a párom mögött –, Dani egyszer csak kitalálta, hogy menjünk ki egy szirtre, mert onnan gyönyörű a kilátás a tengerre.

De akkor már koromsötét volt, és azt mondtam, ne haragudjon, de mára elég veszélyben volt részem. Így végül felmentünk a szobába, kiültünk az erkélyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre. Aztán megkérdezte, tudom-e, mivel lehetne még tökéletesebbé tenni a napunkat, én meg néztem rá nagy szemekkel. És akkor letérdelt... Sokkot kaptam!” – mondja nevetve.

„De jó értelemben. Nagyon boldog voltam, hogy eljegyzett. Szóval így történt a lánykérés. Az esküvőt csak jövőre tartjuk, sajnos idén már nem jön össze, bármennyire is szerettük volna. Viszont így több időnk lesz a szervezésre...”