A hit gyermekkorától fogva része Csézy életének. A templomi szokások, az imák és az énekek nem csupán rituálék, hanem bensőséges, erőt adó pillanatok számára. Ilyen volt gyermeke, a kis Elizabet keresztelője is, aminek részleteiről a Story magazinnak mesél az édesanya.

A 46 éves énekesnő hosszú, rengeteg bizonytalansággal és kihívással teli évet tudhat maga mögött. Az anyaságért folytatott harca sokáig hiábavalónak tűnt, Csézy mégsem adta fel a reményt, és hitte, hogy egyszer férjével, Szabó Lászlóval ők is átélhetik a szülői örömöket. Január 21-én teljesült a vágyuk, ekkor született meg kislányuk, Elizabet.

„Könnybe lábadtak a szemek”

Nyolc hónap telt el azóta, hogy Csézy és férje a karjaikba zárhatták régóta várt kislányukat, akinek keresztelőjét október 5-én tartották. Az énekesnő számára ez a pillanat nem csupán egy fontos vallási esemény volt, hanem egy igazi beteljesülés. „Nem azért szerettem volna megkereszteltetni Elizabetet, hogy az Úr gyermeke legyen. Mert ha a Jóisten nem akarta volna őt, akkor nekünk ma sem lenne gyermekünk. Én csak megköszönni szerettem volna neki, hogy megadta számunkra ezt az ajándékot. Elizabet ugyanis maga a csoda! – vallja be a Story magazinnak elérzékenyülve az énekesnő. A szülők a budapesti Szervita téri Szent Anna-templomot választották a szertartás helyszínéül, ahol közel harminc rokon és barát volt jelen a szentség felvételen. – Amikor az atya felajánlotta a kislányomat a Szűzanyának, elsírtam magam. Azt hiszem, ez volt a keresztelő legmeghatóbb pillanata, mindenkinek könnybe lábadt a szeme!”

Az énekesnő kislánya a keresztelőn úgy festett, akár a legendás angol királynő, II. Erzsébet minikiadása. A szertartás nem a fényűzésről és pompáról szólt, az édesanya azonban így is megadta a módját a keresztelőnek. Külön ruhát tervezett kislányának, a keresztszülőknek és magának, Elizabetet pedig a rokonság minden tagja elhalmozta különleges meglepetésekkel. „Ékszereket, ruhákat, képes Bibliát, mesekönyvet és több ötletes, személyes ajándékot is kapott. Bár mindenkinek mondtam, nincs szükség ajándékra, de senki nem hallgatott rám” – mondja nevetve.

A legjobb barátaira bízta

A keresztelő szentségének felvétele azonban nem csak a hálaadásról szólt. A hit, a remény és a szeretet útján Csézyék innentől kezdve az általuk választott keresztszülőkkel vezetik az úton gyermeküket. Elizabet keresztszülei harminc éve az énekesnő legjobb barátai. „Az ő gyermeküknek én vagyok a keresztanyja, így nem is volt kérdés számomra, hogy kiket kérek fel... Bízom bennük, és tudom, ha velünk bármi történne a férjemmel, ők a legnagyobb szeretetben nevelnék fel a gyermekünket – vallja be Csézy, aki maga is szoros kapcsolatot ápol a keresztapjával, édesanyja testvérével. Igen, az összetartás, a családi harmónia mindig is az énekesnő életének szerves része, alappillére volt. Vallja: számukra minden nap egy ünnep, egy olyan élmény, amit Elizabet tesz teljessé. – Nézem, ahogy felfedezi a világot. A közös reggeli, az ebéd, a séta, az éneklés mind-mind ilyen pillanat, amit igyekszem megbecsülni, mélyen magamba szívni, és míg élek, megőrizni!”

Keveset kér, ám hálát sem feled el adni

Csézy életét a hite, a családja és a szeretet ereje formálja, és ezt a lelki gazdagságot igyekszik továbbadni kislányának is. „Pici koromtól fogva belém oltották Isten szeretetét. A családomban többen is mélyen vallásokat voltak. Például nagymamám, akivel minden vasárnap szentmisére jártunk, valamint a nagypapám testvére, aki apáca volt, de római katolikus pap is volt a rokonságban. A hit tehát a mindennapjaim részévé vált. Egyházi dalokat énekeltem, mert úgy tartják, aki énekelve imádkozik, az duplán fohászkodik. A belső meg­győződésem pedig mindenen átsegített. Keveset kértem, hálát viszont sosem felejtettem el adni, miközben mindennap igyekszem jó emberként élni és a gyermekemet is ilyen szellemben nevelni. Minden pillanatban ott van a család, a szeretet, a törődés. Érzem, hogy ezek az apró csodák formálják a világunkat. Hálát adok, hogy együtt fedezhetjük fel az életet, hogy a kislányom biztonságban nőhet fel.”

Kiemelt kép és fotók: Archív